1799 júliusában a spanyol korona alá tartozó Andok-vidékre érkezik egy német tudós, aki éveket tölt a magashegység forró égövi vidékein. 1802-ben az egyenlítői részen – korábbi tapasztalataira is alapozva – a természettudományosan addig feltáratlan térségben észrevesz valamit, ami egészen új megvilágításba helyezi környezetünk felépítésének, működésének és használatának rendszerét. Ehhez azonban nagy területeket kellett bejárnia a Földön, az Andokban pedig a legszélsőségesebb helyszíneket is felkeresnie

Kis-Lengyelország (Małopolska) Lengyelország egyik legismertebb régiója, amelyet sokan Krakkóval és Zakopanéval azonosítanak. Ezek meghatározó és nagyon vonzó úti célok, ugyanakkor a régió különlegessége éppen abban rejlik, hogy kis távolságokon belül változatos tájak, városok és utazási élmények várják a természetbarátokat és a kulturális turizmusért rajongó utazókat is. Ráadásul egész Dél-Lengyelország tele van magyar–lengyel emlékekkel, történelmi kapcsolódásokkal, és hat UNESCO világörökségi helyszín is található itt: a fatemplomoktól kezdve Auschwitzig

Thaiföld közismert, ám vitatott látványossága az északi, kayan (padaung) vagy ismertebb nevükön „hosszúnyakúak” falvainak meglátogatása: a turisták elsősorban a hitelesség miatt jönnek, ám ez itt erősen megkérdőjelezhető...

Az irodai szék kerekei halkan surrognak a linóleumon, ahogy hátradőlök. A lábamnál finom porréteg gyűlik. A reggelim – valami édeskés pakisztáni sütemény – morzsái keverednek a cukros, tejes tea maradékával. Itt ülünk kettesben a helyi barátommal, Száíddal, a puritán irodájában Akora Khattakban, Pesavártól nagyjából egyórányira. Megpróbálunk bejutni a Hakkania mádrásza zárt, erődszerű vallási iskola falai közé. Oda, amelyet a világ távoli szerkesztőségeiben, titkosszolgálati jelentések margóin és a globális terrorról szóló térképeken évtizedek óta egyetlen, súlyos névvel jelölnek: a „Dzsihád Egyeteme”

A koboldok az európai néphagyomány legősibb alakjai. A mesék világában házi szellemként jelennek meg, eredetük azonban jóval régebbre nyúlik vissza. A hagyomány szerint eredeti élőhelyeik az erdők mélye, a sziklás hegyvidékek, a barlangok és a föld alatti terek voltak, jóval azelőtt, hogy kapcsolatba kerültek volna az emberi településekkel. A kobold nem pusztán manószerű mesealak, hanem a természet rejtett, kiszámíthatatlan erőinek megszemélyesítése. Különösen az olyan „határhelyzetű” tereket kedvelik, mint sziklahasadékok, korhadó fatörzsek, hegyvidéki erdők sötét zugai, bányák és barlangok bejárata. Ezek az átmeneti helyek egyszerre tartoznak a felszínhez és az ismeretlenhez, ahol a koboldok is mozognak a két világ között

A fehér fény az egyik legalapvetőbb és legtitokzatosabb, kézzel meg nem fogható természeti jelenség. Miközben a Nap mibenlétét évezredeken át fejtegettük, fényének jelentőségét esélyünk sem volt megérteni – egészen a legutóbbi évszázadokig. Csak az újkori tudomány volt képes arra, hogy központi csillagunk legnagyobb jótéteményét: a Nap fehér fényének titkát megfejtse