Péczely Lajos

Közép-Ázsia hegyvilágát egymás közelében magasodó óriási hegységek uralják: a Himalája, a Karakoram, a Hindukus, a Pamír és a Tien-san. A Pamír hatalmas, központi tömbjével – amit gyakorta a „világ tetejeként” emlegetnek – Tadzsikisztán büszkélkedhet. Az elnevezés maga feltehetően perzsa eredetű...

Nyugati partjainak usztyurti magasságából megpillantva még pusztulásában is végtelenül hatalmasnak látjuk az Aralt. Bármerre nézzünk, mindenhonnan a természet időtlen nyugalma árad, pedig a tó történetét mindig is a nyugtalanság, az állandó, olykor szélsőséges változások jellemezték

Óriás hegyláncok ölelésében hatalmas tó vize csillog: a Tien-san északi vonulatai között, 1607 méteren húzódó Isszik-kul (Iszikköl, Iszik-köl, Isszük-kul) felülete a Balatonénak bő tízszerese, legnagyobb mélysége 668 méter, vízgyűjtőjén több mint 800 gleccser húzódik, ám melegforrások is táplálják

Közép-Ázsia a világatlasz egyik jellegzetes „vakfoltja”. Persze nem olyan értelemben, mint az óceáni fenékhegyek vagy Belső-Grönland, melyek megismerését fizikai korlátok is akadályozzák. Amíg a késő ókori népvándorlásról vagy a 20. századi szovjetizált helyszínekről van szó, gyakran előbukkan...

Afganisztán keleti határvidékén az ország testéből egy különös, csaknem 300 km hosszú, vakbélszerű nyúlvány türemkedik ki, ami kissé északkelet felé tartva a kínai határig ér. Ez a híres-hírhedt Wakhan-folyosó, ami előbb volt politikai fogalom, mint földrajzi elnevezés