A késő esti érkezés után hosszadalmas teszttel fogadják az érkezőket. Amíg nincs negatív eredmény, gyakorlatilag a mozgás sem lehetséges – irány egy szálloda Cotonouban, a kormányzati székhelyen.
Világjárvány idején nem épp hálás feladat utazást tervezni, még akkor sem, ha a célország hivatalos statisztikái szerint mind a mai napig mindössze néhány tucat áldozatot követelt a vírus, és a környező országokban is ugyanez a helyzet.

A változó beutazási korlátozások, ellentmondó hírek, törölt járatok igen nehézzé teszik a szervezést. Csak negatív teszttel lehet repülőre szállni, hogy aztán a fogadó országban újabb tesztelés következzen. Pozitív teszt esetén pedig ott találhatjuk magunkat karanténban a világ másik végén, várakozva egy visszafelé induló gépre – egy újabb tesztelés után. (Arról nem is beszélve, hogy mi van akkor, ha még egészségügyi ellátásra is szorulunk...)

Fotó: Markó Roland
Zöld szőnyegen - Hazafelé tartó asszonyok Ganvie faluban. Ezt a vidéket gyakran Afrika Velencéjeként emlegetik (legalábbis a külföldiek...)

Egysávnyi Fekete-Afrika

Az Atlanti-óceán és az egyik legfurcsább futású folyó, a Szaharát megcélzó, aztán élesen délre, az óceán felé kanyarodó Niger közrezárta Észak-Guineai-hátság vidékén járunk. A megkérdőjelezhetetlenül tölcséresfagylalt alakú ország észak felé 650 km-re nyúlik a szárazföld belsejébe. Bár számos országnak van karakteres alakja – gondoljunk csak az olasz csizmára, a megannyi rántottszelet-sziluettre, vagy a hivatalosan is vállalt szőlőfürtformára, Moldovára –, itt a sajátos kiterjedés döntő fontosságú.

A Guineai-öböl forró, trópusi, lagúnákkal szabdalt partvidékétől egyenletes átmenettel húzódik az északi szavannavidék dombságain át a Niger völgyéig – nagy eltartóképességgel, szelíd domborzattal, jelentős mezőgazdasági (és turisztikai) lehetőségekkel. Amúgy szinte ásványkincsek nélkül, ami a Kínából érkező gazdasági „újgyarmatosítás” afrikai folyamatait látva nem feltétlenül hátrány. Bár a sekélytengeri szegélyen van némi olaj – holland irányítással folyik is a bányászat –, a szomszédokkal közös vízienergia-hasznosítás áramtermelése pedig fedezi a mezőgazdaságra épülő ország igényeit...

Fotó: Markó Roland
Vízivilág - Tofin halászok Ganvie közelében, a Nokoué-tavon. Ezúttal nem hal volt a zsákmány, a helyiek egy épülő házhoz visznek tetőfedő alapanyagot

Vudu ceremóniák, emberkereskedelem. Olvasson tovább a nyomtatott magazinban.