Gémeskút, tanyavilág, tikkadt szöcskenyájak – ismerős metaforái Alföldünknek. Egy tűzhányó, kőbánya vagy szőlőhegy képét kivetítve viszont már nem a nagy magyar síkság rajzolódik ki előttünk. Pedig az Alföld északkeleti csücskében mindez nem délibáb. Az Észak-Bereg eldugott zugában terpeszkedik hazánk egyik leglaposabb és legkevésbé ismert bástyája, két ország határán, az ukrajnai Mezőkaszony és a magyarországi Barabás szomszédságában. Felkapaszkodva rá, páholyból nézhetjük az ukrajnai Kárpátok megunhatatlan előadását vagy épp a munkácsi várat, és az egykori bányaudvar szédítő mélységébe lepillantva joggal merül fel a kérdés: vajon hogyan kerül ide egy ekkora meredély?

De nemcsak a keletkezése, még a neve sem egyértelmű. A térképeken Kaszonyi-hegyként szerepel (ha ugyan egyáltalán), a helyieknek, határon innen csak Barabási-hegy marad.

Beregi „tengerszem” - A kőbánya bezárását követően az egykor élettelen pocsolya lassanként tóvá cseperedett. Vize nemcsak a fölé tornyosuló sziklafalat tükrözi jól, de azt is, hogyan vette birtokba az élet a magára hagyott víztestet

Fotó: Habarics Béla

Erre erősít rá a népi irodalom is: Barabási hegytetőn / Integet a szeretőm. /  Selyemkendőt lobogtat / Engem oda csalogat – idézi a helyi dalocskát Sebestyén Bertalan, a hegyet és a környéket jól ismerő, egykori mezőgazdasági üzemegység-vezető, felesége, Ica néni pedig nem rest rögtön el is énekelni azt. A huncutkodó népi-bulvár tartalomnál azonban sokkal több és mélyebb is van a két idős barabási ember fejében; Berti bácsi például – a Néprajzi Múzeum kutatási engedélyével – korábban 160(!) éneket gyűjtött a faluban, amit később Barabás Község Református Népi Temetési Énekei címmel ki is adtak.

Logikus, hogy vulkanikus

Teljesítménytúrázók kíméljenek! – szólhatna a hegy mottója, aminek legmagasabb, ma Ukrajna területére eső pontja alföldi viszonylatban tekintélyes: 240 méterrel emelkedik a tengerszint fölé.

A hegy magyarországi részének legfőbb magaslata (Bárci-tető, 219 m) pedig még mindig jócskán megelőzi a gyakran (tévesen) az Alföld legmagasabb pontjaként emlegetett nyírségi Hoportyó 184 méteres hátát.

A Kaszonyi-hegy ezzel együtt sem mondható hegyóriásnak, de fontossága, érdekessége nem is ebben áll.

A nyírségi homokhátaktól messze, a Kárpátok melengető közelségében adódik az elgondolás, hogy a hegy vulkáni eredetű, s a környék lakosságát szondázva kiderül, hogy ezt a tájékozottabb helyiek is tudják. Az egytől egyig ukrajnai területen magasodó Dédai-, Bégányi- és a Zápszonyi-hegyet is magában foglaló Kaszony–Bégányi-dombvidéken járunk, a hegy származástörténetéről azonban többet elmond, hogy a Kaszony–Zápszony vulkáni komplexum foglalja szűkebb földtani keretbe.

A geológiai objektívet nagyobb látószögűre cserélve azt látjuk, hogy a hegyet is felépítő vulkáni kőzetek – riolittufa és riolit – a belső-kárpáti vulkáni ívet létrehozó forrongó események tüzében fogantak. Annak a több mint 20 millió éven át zajló vulkáni tevékenységnek egyik epizódjában keletkeztek, ami magát a Pannon-medencét és a Kárpátokat is létrehozta. Az itteni felszíni kőzetek kora a legújabb radiometrikus korhatározás szerint nagyjából 12 és fél millió év (felső miocén).

Szurdokerdő - A hegy ezüsthársas erdőrészei nemcsak sajátos hangulatuk miatt érdemelnek figyelmet, de azért is, mert a bányában fészkelő uhuk a tél során itt találnak nappali szálláshelyet

Fotó: Habarics Béla

A Kaszonyi-hegyi riolithoz hasonló, magas szilícium-dioxid-tartalmú (ún. savanyú) vulkáni kőzetek ebben az időszakban jóformán az egész Kárpát-medencében elterjedtek voltak, de a felszínen csak nyomokban vannak jelen; túlnyomó tömegüket maguk alá temették a késő miocénben és a földtörténeti negyedidőszakban keletkezett medenceüledékek. Ettől (is) igazán egyedi földtani és tájképi értelemben a hegy.