Durva, aszfaltos úton, apró és még apróbb falvakon keresztül visz az utam, a házakhoz szántóföldek és a mostanában ezen a vidéken is egyre terjedő fóliasátrak tartoznak. A kora esti időpont miatt sokan már bejöttek a birtokról, néhány asszony még a konyhakertben hajlong, hogy gyorsan kikapkodja a gazt vacsora előtt. Egyiküktől útbaigazítást kérve, első reakcióként csak hitetlenkedő kérdést kapok: „Hát, honnan jössz, te, leányom?” Valóban, a passzos biciklisnadrágom, a sisakom, külföldi fizimiskám, amelyhez folyékony török nyelv társult, nem is lehetett volna nagyobb kontrasztban a „yayla-élettel”.

A yayla, amelyet szó szerint fennsíkként, platóként fordítanak, valójában sokkal többet mond a törökök számára: egy ma is élő, évezredes hagyományokkal rendelkező életformát takar Kis-Ázsia magaslati legelői közelében.

Yayla-élet, élet a yaylán. Itt, Dél-Anatóliában, a fehér, mészkőből felépülő Torosz-hegylánc falvacskáiban, a hegyi legelők közelében ma is sok yörük ember él: ők azok, akiknek a felmenői még a közelmúltban is félnomád állattartással foglalkoztak.

Megtartó erő - Az ősi tudás generációról generációra száll tovább, és a yörük identitástudat a mai napig erősen jelen van a mindennapjaikban

Fotó: YiitKoseoglu ©Shutterstock

Hegyvidéki pásztorvilág

Iránymutatást kapva folytatom utam. A megkérdezett asszony nem tudhatta, de minden furcsaságom ellenére hazafelé tartok, a családom nyári szállása felé – a yaylán. A falvakon túl birka- és kecskenyájak tarkítják a legelőket, némelyek egészen közel az úthoz. Ezt már sokszor láttam: nagyobb magasságban látszólag egyedül közlekednek a kecskék, az úton átkelve, egymást követve kocognak a kolompszó után egy másik legelőre.

Persze a pásztor mindig valahol a közelben van – de sokszor láthatatlanul. Azt is régen megtanultam, ha egy nyájhoz közeledek, bármikor rám villanhat a pásztorkutya fekete szeme, amitől a foga sincs messze. A legtöbben az óriás termetű kangal fajtával dolgoznak, mert igen szívós, nem fél a farkastól sem – jobb kitérni az útjából.

Száraz fennsíkon - A Torosz-hegység zord mészkőszikláinak ölelésében megbújó, időszakos legeltetésre alkalmas platók legmagasabb részei (itt a képen 3000 m körül) nyár végére már csontszárazak lehetnek. Ám néhány töbör még rejt vizet (pl. középen, hátul), így még a kőtörmelékes terepen is érdemes áthajtani a nyájakat

Hagyományos lakhely - A jurták olyan praktikus, mozdítható lakóegységek, amelyek történelmileg is maximálisan alkalmazkodtak a vándorélethez (a képen egy rekonstruált példány látható)

Fotó: Bilal Kocabas ©Shutterstock