Burjátia – vagy Burjátföld – nagyjából Németország-méretű, hegyvonulatokkal szabdalt, dél-szibériai vidék. Nevét a terület őslakosairól, a burjátokról kapta, akik az altáji nyelvcsalád mongol ágához tartoznak. Önálló államisággal sohasem rendelkeztek, főképp a délebbi birodalmak (hunok, mongolok) uralták e vidéket, és az ősi sámánizmust fokozatosan kiszorító vallásuk is déli kapcsolatot mutat, ugyanis a buddhizmus tibeti ága terjedt el körükben.

Nyelvében zsugorodik

Az orosz terjeszkedés a 17. században érte el a területet, de egészen a 19. század végéig nem hozott komoly változást. A Bajkálon túli területek ugyanis a nagy tó alkotta közlekedési akadály és a hegyvidéki jelleg miatt kevésbé voltak ellenőrizhetők, ráadásul a század közepéig a keleti Amur-vidék még kínai kézben volt.

A transzszibériai vasút megépítése Burjátia történetében is nagy fordulópontot jelentett, ezután ez a terület is bekapcsolódott Oroszország gazdasági-társadalmi vérkeringésébe.

(Jellemző, hogy a vasút érkezése előtt a burjátok többsége még hagyományos, nomád életmódját is megtartotta, és csak az erőteljesebb orosz jelenlét, illetve a szovjet akarat hozta el letelepedésüket.)

Bajkalszkojei csendélet – Egy jellegzetes, szibériai orosz, fából épült ortodox templom magasodik a tó fölé a Bajkál északi partján. A falu mellett halad el a Nagy-Bajkál-túraútvonal, mely körbefutja a tavat, és a közelben található az egyik legfestőibb szakasza

Fotó: Nánay Mihály

Vasút, cárevics, mérföldkő – A vasútépítés kezdetekor, 1891-ben még a trónörökös cárevics – a későbbi II. Miklós – is ellátogatott Ulan-Udébe, ennek emléke. miért Verhnyeugyinszk (Felső-Udaváros) a felirat? Eredetileg így hívták a települést, ami pont az Uda-folyó torkolatánál fekszik...

Fotó: Nánay Mihály

Sztyeppei útra kelés – Akit nem csábít a vonatozás Ulánbátorba – jelezve Mongólia közelségét –, Ulan-Ude egyik buszpályaudvarán kedvére válogathat a mongol főváros felé tartó marsrutkák kínálatából

Fotó: Nánay Mihály

Az orosz befolyás rányomta bélyegét az etnikai arányokra is, ugyanis a legutóbbi népszámláláson a majd’ egymilliós lakosságnak már csak a 30%-a vallotta magát burját nemzetiségűnek, szemben a többségi orosz származással. Ennek megfelelően ma már Burjátia fővárosában, UIan-Udéban járva is leginkább orosz szót hallani. Épp ezért komoly probléma a burját nyelvoktatás kérdése is. Az orosz törvények szerint ugyanis az a nép jogosult a föderáción belüli önállóságra (saját autonóm köztársasági létre), melynek egyértelműen elkülönült, a mindennapok során is használt nyelve van. Beszédes tény, hogy az autonóm köztársaság előző feje, Vjacseszlav Nagovicin is csak a hivatala kedvéért tanult meg burjátul – a sajtóhírek szerint kétes sikerrel. Ráadásul elenyésző a burját nyelvű rádió- és tévéadások, internetes tartalmak aránya, így a diákok igen kevéssé motiváltak a burjáttanulásban – de amúgy sem lenne túl sok alkalmuk használni. Mindebből viszont az következik, hogy a burját nyelvet súlyosan fenyegeti az eltűnés réme (az UNESCO is az erősen veszélyeztetett nyelvek között tartja számon). Így hosszú távon – a nyelv visszaszorulása miatt – sokkal inkább a buddhista vallás lehet a csoporttudatot fenntartó, identitásképző tényező.

Fotó: Nánay Mihály