A Máramarosi-havasok ukrajnai vonulatai nem tartoznak a magyar turizmus kedvelt célpontjai közé. A rossz állapotú utak, a fejletlen infrastruktúra és a politikai bizonytalanság még mindig komoly visszatartó erő. Ám e vidék a hegyikerékpározás, vadvízi evezés és az egyre népszerűbbé váló „haditurizmus” valóságos paradicsoma...
Magyarország 1938 novemberében az 1. bécsi döntés alapján visszakapta a Felvidék déli részét, négy hónappal később pedig elfoglalta egész Kárpátalját. Ez utóbbi északkeleti határán, a Kárpátok gerincén magyar–lengyel határszakasz jött létre. Amikor 1939 szeptemberében a Szovjetunió – a Molotov–Ribbentrop-paktum titkos záradéka alapján – megszállta Kelet-Lengyelországot, a Szovjetunió vált határossá Magyarországgal itt, a Kárpátok gerincvonalán.
Védelmi vonalak az Északkeleti-Kárpátokban
Az Északkeleti-Kárpátokban 1939 szeptembere és 1941 júniusa között két, teljesen eltérő berendezkedésű ország nézett farkasszemet egymással: a Magyar Királyság és a Szovjetunió.
A magyar hadvezetés a Kárpátok gerincétől 10–20 km-re azonnal nekikezdett az Árpád-vonal építésének, és felkészült, hogy e területet mindenképpen megvédje.
A Szovjetunió pedig nekilátott, hogy szovjet mintára alakítsa át a társadalmat és a gazdaságot a Kárpátok gerincének másik oldalán, amely a történelem folyamán első ízben került orosz fennhatóság alá.
Az Árpád-vonal beton kiserődök és völgyzárak sorozataként épült meg. Nagy, Tisza-völgyi erődítései Rahón, Tiszabogdányban és Kőrösmezőn létesültek, legtöbbször a folyó néhány száz méteres környezetében, ahonnan a Tisza menti országutat tűz alá lehetett venni.
Miután a Kárpátok túloldala német fennhatóság alá került – ám már felsejlett, hogy a háborút nem Németország nyeri meg –, a magyar hadvezetés nekifogott egy újabb védelmi vonal megépítésének a Kárpátok gerincén túl, attól északkeletre. Ez volt a Hunyadi-állás: egy földből épült, táborszerű erődítésrendszer. Létesítményei nem korlátozódtak a Prut völgyére, hanem sokszor az attól 5-6 kilométerre levő hegygerincen találjuk meg maradványait. Bár a Hunyadi-álláson – az Árpád-vonallal ellentétben – nem voltak betonerődítmények, a hatalmas, 2 méter élhosszúságú, vasbetonból készült harckocsiakasztó gúlák mindmáig ott ülnek a Prut és a Prutec medrében.
A Hunyadi-állás az Árpád-vonalhoz viszonyítva kisebb költségvetéssel épült, és manapság sokkal kevésbé ismert. Mégis, a Prut völgyében a Hunyadi-állásnál állították meg kemény harcokban a Vörös Hadsereget, mely 1944. augusztus 5. és szeptember 8. között védelembe ment át. Az Árpád-vonalat viszont elérte az épített erődök végzete: amikor később ideért a front, az ellenség a Fagyalos 1800 m-es hegyhátain keresztül megkerülte, és néhány nap alatt elfoglalta.
A hadi utak utáni nyomozás folytatása a nyomtatott magazinban!
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
