Kína az elmúlt két évtizedben csöndes szemlélőből a világpolitika egyre aktívabb szereplőjévé vált. Az ország gazdasági növekedése nem csak a geopolitikailag felértékelődő Csendes-óceáni medencében teremt új helyzetet, hanem globálisan is. Bár a Kína körüli ügyek Magyarországtól távoliak, kevésbé tűnnek relevánsnak, ez csak látszat. A koronavírus-ügy egy bizonytalanabb, viharokkal teli geopolitikai időszak kezdetét is előre jelzi.

Kép: Karácsonyi Dávid
Kétnyelvű propagandaplakát a belső-mongóliai Baotouban. A Kínai Népköztársaság autonóm tartományaiban folyton forró a helyzet a kisebbségek miatt, ezért el is kél a propaganda. Persze Belső-Mongólia békésebb, mint Tibet, vagy a 2008-ban fellázadó, muzulmán ujgurok lakta Hszincsiang. Másrészt Baotou a ritkaföldfém-bányászat fellegvára. Kínának abszolút monopóliuma van csúcstechnológia-ipar számára nélkülözhetetlen ritkaföldfémek kereskedelmében, amivel időről időre meg is próbál visszaélni.

2020 krízisének van egy olyan geopolitikai olvasata is, ami szerint a koronavírus-válság nem csupán azért szól Kínáról, mert a vírus onnan indult ki,

hanem a nyugati világ kormányai számára a koronavírus-ügy a globális befolyását eddig lényegében békés gazdasági és diplomáciai eszközökkel növelő Kínai Népköztársasággal, pontosabban annak autoriter pekingi vezetésével szembeni fellépésre is lehetőséget ad. Bár a pekingi kormányzat ezeket a mögöttes szándékokat sejteti okként a nyugati országok fellépése mögött, tény, hogy a nyugati választópolgárok számára a saját bőrükön megtapasztalt járványveszély sokkal könnyebben elfogadható ok a Kínával szembeni fellépésre az olyan absztrakt és távoli fogalmaknál, mint például az „egyoldalú külkereskedelmi deficit”.

Kép: Karácsonyi Dávid
Hszi Csin-ping (akkor még) alelnök látogatása a Tsingtao sörgyárban 2008-ban. Nyugaton egészen 2008-ig úgy gondolták, hogy a gazdasági növekedés együtt jár majd Kína fokozatos demokratizálódásával, ám ez a várakozás nem jött be.

A pekingi vezetés, amely a késlekedéssel és a vírus körüli titkolózással geopolitikai „magas labdát” dobott, láthatóan egyre inkább defenzívába szorul, és ebből nem csak a Nyugat, de Tajvan is igyekszik profitálni. Összességében nem állítható, hogy a mostani járványhelyzet csakis a kínai érintettség miatt lett ekkora méretű globális ügy, ám a kínai érintettségnek is szerepe volt ebben.

De hogyan került Tajvan és Ausztrália a képbe?

A Teng Hsziao-ping nevéhez kötődő 1978-as gazdasági nyitás, és a Kínai Népköztársaság azóta tartó páratlan gazdasági növekedése semelyik másik országnak nem jelentett akkora gazdasági lehetőséget, és egyben akkora geopolitikai kihívást, mint Tajvannak és Ausztráliának.

Kép: Karácsonyi Dávid
Az utcakép arculatának és a hétköznapok világának egyre karakteresebb része a propaganda Kínában 2013 óta.

A két megingathatatlan USA-szövetséges Kína „szomszédságában” nem csak a koronavírus jelentette járványveszélyt tapasztalta meg első körben a szoros kínai gazdasági és migrációs kapcsolatok miatt, de rögtön a geopolitikai frontvonalban is találta magát, amikor a koronavírus-ügy miatt újra elmérgesedett az USA és Kína viszonya. A két ország kulcsszerepe a „nagy geopolitikai sakktáblán” azonban nem a koronavírussal kezdődött.

„Kritikus barát”

Az 1978-as kínai gazdasági nyitás után, majd a hidegháború elültével számottevően javult a kínai-ausztrál viszony. Idővel Kína lett a legjelentősebb ásványi nyersanyag és mezőgazdasági termék felvevőpiac Ausztrália számára. A gyorsan bővülő kínai ipar nyersanyagéhsége Ausztráliában bányászati boom-ot indított el, emiatt – a nyugati világban egyedüliként – az ausztrál gazdaság még 2008-2009-ben, a globális pénzügyi és gazdasági válság idején is növekedni tudott. Ebben annak is szerepe volt, hogy

Amerikával vagy az Európai Unióval szemben – a nyugati világban egyedüliként – Ausztrália kínai külkereskedelme nem deficites.

Kép: Karácsonyi Dávid
A stratégiai fontosságú Darwin (Észak-Ausztrália) kikötője kínai tulajdonban van. Ausztráliában nagyon jelentős a kínai tőkebefektetések szerepe.

A válság megúszásának és a kereskedelmi többletnek azonban az lett az ára, hogy még meghatározóbb lett a kínai piac szerepe az ausztrál exportban, ami miatt az ausztrál szövetségi kormányzat eddig látványosan óvatosan kezelte a Kína körüli kérdéseket. Az ausztrál-kínai viszony épp a gazdasági válság idején, a 2000-es évek második felében volt a legjobb, amikor a munkáspárti ausztrál kormányt egy mandarin nyelven is kiválóan tudó miniszterelnök vezette, aki Kínát stratégiai partnernek, Ausztráliát pedig Kína „kritikus barátjának” nevezte.

Ráadásul a Kínai Népköztársaságból érkező diákok a legnagyobb létszámú külföldi résztvevői a költségtérítéses ausztrál felsőoktatásnak is, amely az utóbbi évtizedben vált jelentős „exporttermékké”. Mindez a felszín alatt egy legális belépőszoba a tehetősebb, fiatal, képzett kínaiak számára az ausztrál állampolgársághoz.

Kép: Karácsonyi Dávid
Vélhetően kínai diákok "trollkodták" meg a Konfucius Intézet plakátját egy ausztrál egyetemen, hogy kifejezzék szolidaritásukat a hongkongi diáktüntetőkkel.

Tajvan és a „vörös banditák”

1978 után tajvani gazdasági-politikai elitet a hatalmas remélt profiton túl a Kínában való befektetések vélt kettős politikai haszna is motiválta. Egyrészt úgy gondolták, hogy a kínai gazdasági növekedés – a nyugaton egészen 2008-ig lényegében axiómaként kezelt tétel szerint – együtt jár majd Kína fokozatos demokratizálódásával, másrészt a gazdasági összefonódás minimalizálja a kínai katonai invázió lehetőségét Tajvanon.

Mint ismert, a kínai köztársaságiak (a Kuomintang erői) a polgárháború 1949-es elvesztésével Tajvan szigetére szorultak vissza Csang Kaj-sek vezetésével, és bár a kontinentális Kína kommunista uralom alóli felszabadításának reménye szertefoszlott, végül stabilizálni tudták hosszabb távon is a Tajvani-szoros két partja közötti status quo-t.

Kép: Karácsonyi Dávid
Csang Kaj-sek generalisszimusz mellszobra egy tajpeji étterem bejáratánál. A köztársaságiak a generalisszimusz vezetésével - amerikai védnökség mellett - Tajvanon találtak menedékre a polgárháború végén.

A Kuomintang kormánnyal nagyszámú tisztségviselő, katona és polgári személy is érkezett a szárazföldről (Kína teljes aranytartalékával együtt). Ők voltak a vaisengren-ek, a (Tajvan) „tartományon kívülről érkezettek”, a helyi lakosságtól részben etnikailag és kulturálisan is különböző, mandarin nyelvjárást beszélő kínaiak, akik Tajvan északi felén, Tajpejben és környékén telepedtek le.

Tajvanon, azaz a Kínai Köztársaságban ők lettek a politikai és gazdasági hatalom birtokosai,

nem kis mértékben hozzájárulva a szigeten belüli észak-déli illetve őslakos-bevándorló egyenlőtlenségekhez.

Kép: Karácsonyi Dávid
Tajvani bennszülöttek délutáni sziesztája. Tajvan lakói már az 1940-es évek végén sem fogadták el könnyen a szárazföldről érkezett han kínaiak uralmát.

A Kuomintang kormány által még 1948-ban, a szárazföldön bevezetett statárium felfüggesztette az alkotmányt a „kommunista lázadásra” hivatkozva, ami Tajvanon egészen 1991-ig, azaz a kínai polgárháború hivatalos lezárásáig érvényben maradt, négy évtizedre bebetonozva a Kuomintang elit egypártrendszerét. A Tajpejben székelő kínai köztársasági kormány sokáig csak „gongfei”-ként, azaz „vörös banditákként” hivatkozott a szárazföldre, ám 1978 után ez a helyzet látványosan megváltozott.

Kép: Karácsonyi Dávid
A 2-28 incidens, azaz a fehérterror áldozatainak emlékműve Tajvanon. A kínai szárazföldről érkező köztársasági (Kuomintang) erők 1947. február 28.-án tömegmészárlásba kezdtek a helyi lakosság soraiban, mivel Tajvan lakói nem akarták elfogadni a kínai uralmat. Tajvan 1895 és 1945 között Japán fennhatóság alatt állt. Ráadásul a japán éra megítélése sokkal pozitívabb Tajvanon, mint Koreában. A japánok által hozott társadalmi-gazdasági fejlődést 1945-ben a Csang Kaj-sek vezette köztársasági Kína korrupt katonai rezsimje váltotta föl Tajvanon.

Egy Kína

A Kuomintang kormány és a kommunista Kína viszonyában az 1970-es évek több fordulatot is hozott. Egyrészt a Kínai Köztársaság (Tajvan) elveszítette nemzetközi legitimitását: 1971-ben a Kínai Népköztársaság vette át helyét az ENSZ-ben, majd 1978-ban az USA is a Népköztársaságot ismerte el Kína legitim képviselőjeként (bár ugyanekkor elfogadott egy törvényt is Tajvan katonai védelméről).

Kép: Karácsonyi Dávid
Elhagyott bunker a Tajvani-szoros partján, Tajvanon. A Csang Kaj-sek érában egész bunkerrendszer épült ki Tajvanon, mivel a hidegháború előrehaladtával a szárazföld visszafoglalása helyett egyre inkább a védelemre és a várható kommunista invázióra rendezkedtek be.

Az 1978-as kínai gazdasági nyitás után azonban az eredetileg a Kuomintanghoz kötődő tajvani gazdasági elit rengeteget profitált a Kínai Népköztársaságba irányuló tőkebefektetések révén, sőt idővel a tajvani burzsoázia ezer szállal összeforrt a szárazföldi Kínai újonnan feltörekvő tőkés elitjével. Nem csoda, hogy

a Kuomintanghoz kapcsolódó nagytőke egy idő után támogatni kezdte a Kínához való politikai közeledést, és fontos szerepe volt az 1992-ben tető alá hozott „egy Kína konszenzusban” is.

Kép: Karácsonyi Dávid
Tajpejben készülnek az 1912-ben alapított Kínai Köztársaság születésének, pontosabban a vucsangi (ma Vuhan város része a Kínai Népköztársaságban) felkelés kitörésének évfordulójára október 10.-én. A Kínai Köztársaság nemzeti zászlajának mindmáig központi eleme a Kuomintang fehér napot és kék eget szimbolizáló pártemblémája.

Ez lényegében azt jelentette, hogy Peking és Tajpej egyetértenek abban, hogy csakis egy Kína létezik, amely legitim képviselője mind a szárazföldi Kínának, mint Tajvannak, csak abban nem értenek egyet, hogy ez a Kínai Népköztársaság, vagy a Kínai Köztársaság. Furcsa módon ez a konszenzus bár rögzítette a Tajvani-szoros két partja közötti status quo fenntartását, valójában elismerte, hogy Tajvan Kína része, és nem adott teret Tajvan Kínától való függetlenedésének (jelentse is az bármelyik Kínát).

Kép: Karácsonyi Dávid
A Kuomintang-pártszimbólum a Kínai Népköztársaságban is békésen megfér Mao elnök portrájával ennek a kantoni könyvesboltnak a polcán. Nem csak Tajvan, de a kommunista Kína is a Kínai Köztársaság örökösének tekinti magát.

Demokratikus haladás – a függetlenség felé?

Bár 1991-re a Kuomintang feladta az egypártrendszert, az ellenzék fő ereje, az egy Kína konszenzust elvető, és Tajvan függetlensége mellett kardot törő Demokratikus Haladás Pártja csak 2000-ben tudott először hatalomra jutni. A Demokratikus Haladás Pártja nyolc éves ellenzékiség után 2016-ban újra megnyerte a választásokat, amiben nem kis szerepe volt a Kínához való közeledést ellenző ún. napraforgó-mozgalom tiltakozási hullámának.

Kép: Karácsonyi Dávid
Egy öreg úr portréja egy tajpeji üzlet kirakatában: Csang Kaj-sek-et nevelt fia, Csiang Csing-kuo követte 1978-ban az elnöki székben Tajvanon, azaz a Kínai Köztársaságban. Elnöklete alatt tette meg Tajvan az első lépéseket a demokrácia felé: felszámolták az 1947 óta érvényben lévő rendkívüli állapotot, engedélyezték a többpártrendszert és ezzel Tajvan lett a kínai kultúrkör egyetlen demokratikus berendezkedésű állama, amire a tajvaniak nagyon büszkék.

2016-tól ismét fagyos lett a Tajvani-szoros két partja közötti viszony, és ebben a légkörben került sor az újonnan megválasztott amerikai és a tajvani elnök közötti közvetlen telefonbeszélgetésre is, amire az 1970-es évek óta nem volt példa. A formális gesztus azonnal felkorbácsolta az amerikai-kínai feszültségeket, amit 2018-ban a kínai-amerikai kereskedelmi háború követett.

Kép: Karácsonyi Dávid
A Kínai Köztársaság nemzeti atlaszának egy lapja 1962-ből. A Kínai Köztársaság területe jogilag jóval nagyobb a ténylegesen ellenőrzött Tajvan tartománynál, illetve a Fucsien tartományhoz tartozó pár szigetnél, amit egykor "szabad Kínaként" is aposztrofált a tajpeji vezetés. Mindmáig ez a hivatalos államterület, ami az "egy Kína" elv jogi alapjául is szolgál. E szerint nem csak a Kínai Népköztársaság, de Mongólia, sőt, az Orosz Föderáció részét képező, a szovjetek által 1944-ben annektált Tuva is a Kínai Köztársaság része. A helyzet furcsa fintora, hogy 2002-ben a Kínai Köztársaság elismerte végül Mongólia függetlenségét, ám ennek csak a Tajvanra látogató mongol állampolgárok miatt volt jelentősége, mivel Mongólia 1949 óta a Kínai Népköztársaságot ismeri csak el, de a Kínai Köztársaságot (Tajvant) nem.

A tét a diplomáciai túlélés

Mivel Tajvan (a Kínai Köztársaság) 1971 óta nem tagja az ENSZ-nek, ezért annak szakosított szervezeteiben, így a WHO munkájában sem vehet részt. A Kínai Köztársaság (Tajvan) legitimitását elismerő országok csoportja 2020-ra alig bő egy tucatra zsugorodott, többségük közép- és dél-amerikai, illetve óceániai országok, továbbá Szváziföld és a Vatikán. Közülük a legnépesebb, Haiti népessége sem éri el Tajvan lakosságszámát. A tajvani sportolók az olimpián is csak korlátozások mellett, Chinese Taipei (kínai Tajpej) név alatt vehetnek részt. Tajvan Kína általi kiszorítása a diplomáciai tér minden szegletéből azonban nem csak egy formális geopolitikai játszma része, komoly gyakorlati hátrányai is vannak a szigetországra nézve. Például

nincs semmiféle hivatalos információcsere a WHO és Tajvan között.

Így érkeztünk el 2019 év végén Vuhanhoz és azon a bizonyos piacon állítólagosan elfogyasztott tobzoskához vagy denevérhez.

Kép: Karácsonyi Dávid
Kínaiak Szun Jat-szen szobrával szelfiznek Nankingban (Kínai Népköztársaság). A közös gyökereket és kapcsolatokat nehéz tagadni: Szun Jat-szen az 1911-es kínai polgári forradalom, és a Kínai Köztársaság atyja. Szun nem csak a Szovjetunióval ápolt szoros kapcsolatokat, de az általa vezetett Kuomintang kormány is a Lenin-i párt- és államszervezési elveket vette alapul. A kommunisták lényegében a Kuomintangon belüli frakcióként működtek Szun haláláig. Szun Jat-szen nem csak a kommunista Kínában, de Tajvanon illetve Nyugaton is pozitív történelmi figura, Kína modernizálójaként, megreformálójaként tartják számon.

Reálpolitika tajvani módra

A tajvani (kínai köztársasági) kormány a nyelvi és kulturális azonosság és a szoros kapcsolatok miatt mindmáig kiválóan informált a Kínai Népköztársaság belső történései kapcsán. Ez a fajta tájékozottság Tajvan számára létkérdés: a koronavírus-járvány idején a tajpeji kormány élt is e helyzeti előnyével, és mindenkinél korábban tett lépéseket a vírus terjedésének megfékezésére. A tajvani vezetés már január elején tisztában volt azzal, hogy a koronavírus emberről-emberre terjed, amit a pekingi kormány csak január végén ismert el, kellemetlen meglepetést okozva ezzel az egész világnak.

Kép: Karácsonyi Dávid
Egy hakka asszony banánt szüretel Tajvan déli részén, ahol a tajvani gazdasági csoda kevésbé, a tradicionális vidéki életforma és mezőgazdaság annál látványosabban jelen van. A Tajvanon belüli észak-déli megosztottság nem csak gazdasági jellegű: a sziget déli részén élő népcsoport a függetlenségpárti, és az egy Kína politikát látványosan elvető Demokratikus Haladás Pártjának egyik fontos bázisa. A hakkák ugyan a han kínaiakhoz tartoznak - azaz nem a tajvani bennszülöttekhez -, de több évszázada érkeztek Tajvanra a szárazföldi Kína Fucsien és Guangdong tartományaiból, ahol az őshazájuk van.

De Tajvan diplomáciai kitörési lehetőséget is látott a koronavírus hozta helyzetben:

először informális csatornákon keresztül próbálták a vírus kapcsán szerzett értesüléseiket a WHO felé jelezni, amit a szervezet – egyes feltételezések szerint Kína nyomásgyakorlására – igen látványosan ignorált.

Másrészt Tajvan kommunikációs offenzívába is kezdett a saját védekezési receptjük sikerét illetően, illetve a WHO-ból és az ENSZ-ből való kizárásuk ügyét, továbbá ennek a globális koronavírus-katasztrófában játszott szerepét firtatva. A tajvani kormányzat e törekvése időben egybe esett az USA koronavírus-járványra való felkészülésének megkésésével és az ebből ott kibontakozó katasztrófával. Így Tajvan szövetségest talált Amerikában a diplomáciai offenzívájához, mivel az USA kormánya számára is kényelmes megoldást kínált Kína felelősségének hangsúlyozása, ami nem teljesen alaptalan a vírushoz kötődő információk késleltetése miatt.

Kép: Karácsonyi Dávid
Az 500 méter magas Taipei 101 felhőkarcoló 2004-es átadásakor a világ legmagasabb épülete volt. A felhőkarcoló nem csak Tajvan gazdasági teljesítményének szimbóluma, de gyakorlatilag visszatette Tajvant a világtérképre.

Izmozás Óceániában

Az USA érdekszférájába tartozó Közép-Amerika mellett Óceánia szintén kínai-tajvani diplomáciai párbaj terepe, ahol 14 országból 4 nem a Népköztársaságot, hanem Tajvant, azaz a Kínai Köztársaságot ismeri el Kína legitim képviselőjét. Tajvan regionális diplomáciai túlélésében komoly szerepet játszik, hogy Óceániára Ausztrália lényegében érdekszférájaként tekint, ahol nem látja szívesen a Kínai Népköztársaság előretörését.

Kína komoly erőforrásokat vet be, hogy Óceániában is növelje befolyását

– hiteleket nyújt, amely hosszabb távon eladósodáshoz vezet –, és igyekszik Tajvant ebből a régióból is kiszorítani. Emiatt azonban Ausztráliával is nőnek a feszültségek, amit az ausztrál egyetemeken kémkedő kínai diákokról szóló hírek is, vagy az olyan abszurd helyzetek is tükröznek, mint amikor a ciklon sújtotta Vanuatu fővárosának repterén, a kifutópályán veszteglő kínai repülő miatt nem tudott leszállni az ausztrál légierő segélyszállítmányt hozó gépe.

Kép: Karácsonyi Dávid
Tajvanon a gazdasági növekedés a társadalmi különbségek növekedésével is együtt járt, bár az egészségügyi ellátásba rengeteg közpénzt fektettek. Ez nem csak a koronavírus-járvány idején jelentett lépéselőnyt, de a gyakori természeti csapások, a földrengések és tájfunok miatt is életbevágóan fontos.

Ebben a kontextusban nem meglepő, hogy az ausztrál kormány az elsők között követelte a független nemzetközi vizsgálat lefolytatását a koronavírus forrásának ügyében Vuhanban.

A követelésre válaszul Peking több ausztrál nyersanyag-exportcikkre is importtilalmat vetett ki, dömpinggel vádolva a kínai felvevőpiactól függő Ausztráliát.

Az Ausztrália körül kibontakozó kereskedelmi vita és Tajvan diplomáciai karanténba zárása mellett a koronavírus eredetének firtatása már inkább csak casus belli-nek tűnik. Hosszabb távon tehát nem csak a vírus közvetlen gazdasági-társadalmi hatásaival, de a Kína körüli kereskedelmi, gazdasági ügyek következményeivel is egyre inkább számolni kell. A koronavírus-ügy hullámai messzebbre visznek és hatással lehetnek ránk is, Európa közepén.