Etiópia a világ egyik leggyorsabban gyarapodó gazdasága, növekedését 2017–19 között bő 8%-ra jósolják. Ám ahhoz, hogy a 100 milliós ország fenntartható gazdasági növekedést remélhessen, legelőször is alapvetően javítania kell infrastruktúráján és energiaellátottságán. Önállóan ez biztosan nem megy – elkél a segítség. Kína pedig – természetesen – itt is rögvest akcióba lép: utat, vasutat épít, repülőteret korszerűsít, villamoshálózatot húz a fővárosban. Az építkezések és a mögöttes pénzügyi vállalások azonban hamar komoly gondokat okozhatnak Etiópiának. Kína persze most is jól jár – a Középső Birodalom egyre izmosodik

Meressa barátunk körbevezet az ország egyik minőségi egyetemének számító Mekelle jogi-társadalomtudományi campusán, ahol Kína külpolitikájáról tartunk előadásokat. Miközben a politikatudományi tanszék termei felé haladunk, az egyik udvaron épp a Kína Központ Konfuciusz-diákjai tanulják a kínai szavakat, hiszen a cél egy jó, kínai állami ösztöndíj, aztán egy jól fizető állás a hazatérés után...
Keleti áramlat
... és az esetek többségében valóban értékes és jövedelmező munkát találnak maguknak – akár tolmácsként, akár a kereskedelemben jártas, a kínai kultúrát jól ismerő munkatársként egy etióp cégnél vagy éppen kormányzati szervnél.
A kínai kormány által 2000-ben útjára indított FOCAC-folyamat (ez a Kína–Afrika Együttműködési Fórum-csúcstalálkozó) nagyágrendi változást hozott a kínai jelenlétben.
Ma már Afrika-szerte összesen 2 millió főre becsülik a kínai bevándorlók, az ún. szerződött munkások, a békefenntartók és például a nyelvet tanító önkéntesek számát.

Vannak olyan afrikai országok – Namíbia, Mauritius –, ahol a kínai migránsok számaránya mára meghaladja a népesség 2–4 százalékát. Oda mennek, ahol üzleti lehetőséget látnak, és ahol persze jelen vannak a kínai állami vállalatok is a beruházásaikkal. Nem csoda, hogy Etiópiában is sorra nyíltak a kínai gyógyításra szakosodott magánklinikák a szokásos kínai boltokkal, éttermekkel, hotelekkel egyetemben. A rohamosan emelkedő jelenlét azonban sokakban szül ellenérzéseket – s néhányan ki is mondják, hogy elég volt a kínai bevándorlókból.


Történelmi távlatok
Nem meglepő, hogy a kínai állami külügyi kommunikáció a lehető legrégebbi időpontra vezeti vissza a két nép szoros kapcsolatát, nyomatékosítandó, hogy afrikai szerepvállalása (=előrenyomulása) is „békés úton” zajlik, és természetesen egyenes folyománya a sok évszázados történelmi kapcsolatrendszernek.
Egyes források szerint a Han-korban, pontosabban a Kr. e. 206 és Kr. u. 220 közötti időszakban a kínaiak szárazföldi úton Egyiptomig jutottak, és ott Alexandria városát is felkeresték.
Később fellendítették az orrszarvútülök-kereskedelmet az akkori Abesszíniával – talán ez lehetett a legelső kapcsolatuk a mai Etiópiával. A 14. századi Ming-császár, Jung Lo idejében pedig Cseng Ho admirális szőtte tovább az interkontinentális hálót, mindjobban bekötve a kelet-afrikai térségeket az akkori Középső Birodalom diplomáciai előrenyomulásába.

Bár a 20. században a Csang Kaj-sek vezette Kínai Köztársaság nyíltan támogatta Hailé Szelasszié etióp császár küzdelmét az olasz területszerzés ellenében, a Kínai Népköztársaság 1949-es megalakulásakor Etiópia az elsők között ismerte el az új államalakulatot. Hailé Szelasszié 1971-ben (miután a népi Kína – többek között számos afrikai állam támogatásának köszönhetően – kiütötte Tajvant az ENSZ Biztonsági Tanácsában) hivatalos látogatást tett Mao Ce-tungnál Pekingben, és temérdek kereskedelmi, gazdasági és technológiai egyezményt írt alá vele, majd 1972-ben kölcsönösen megnyitották nagykövetségeiket a két fővárosban.
Ám az 1990-es évek közepéig a kapcsolatok nem igazán fejlődtek, ugyanis a Mengisztu által 1974-ben végrehajtott baloldali puccsal Etiópia az 1980-as évek végéig valójában a Szovjetunió érdekszférájához csatlakozott.
Ez azonban mára már a múlté, s a kínai beruházások rohamát jelzi, hogy míg 2004-ben 350 millió USD körül mozgott a teljes kereskedelem, addig 2011-re már 1,6 milliárd USD fölött állt, 2016-ban pedig 5,4 milliárd USD-ról jöttek a hírek, jelezve, hogy Kína Etiópia első számú kereskedelmi partnerévé lépett elő!

Hogyan fest a városi Etiópia a 21. században? Lapozza fel a nyomtatott magazint!

Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek