Vlagyivosztok. A szó a legtöbbünknek még a 21. századi globális világban is különlegesen cseng. Az európai országok méreteiben gondolkodó nyugati ember számára szinte felfoghatatlan, hogy a Balti-tenger-parti Szentpétervárral átellenben, onnan majd’ 10 000 kilométerre, a Csendes-óceán partján, a kínai és az észak-koreai határ közvetlen közelében is még ugyanannak az országnak a távoli, sejtelmesnek tűnő végein járunk.
Már a város neve is sokatmondó: a Vlagyivosztok (vladei vostokom) szó jelentése ugyanis jól tükrözi a 19. századi orosz ambíciókat: „Uralkodj Keleten!”. Ugyanakkor már a repülőn ülve, majd még inkább a városba befelé robogó marsrutkából (iránytaxiból) kitekintve egyre több keleti arc és jobbkormányos japán autó tűnik szembe, így a „legészakibb kínai város” kitétel sem tűnik légből kapottnak. Joggal merül fel tehát: valóban Vlagyivosztok uralkodik-e a Keleten, avagy a 21. században ez már nem ilyen egyértelmű?
Amikor még nem uralkodott...
Észak-Ázsia jószerivel lakatlan területét – komolyabb ellenállásra képes állami struktúrák hiányában – a kozák felfedezők, prémvadászok hihetetlen gyorsasággal hódították meg: a 16–17. században 50 év alatt jutottak el az Uráltól egészen az Ohotszki-tengerig. Ez azt jelenti, hogy Ohotszk erődjét az azonos nevű tenger partján előbb alapították, mint a későbbi cári fővárost, Szentpétervárt a Finn-öbölnél! Itt azonban nem álltak meg, hanem a 18. században tovább folytatták a terjeszkedést, létrehozva Petropavlovszk kiváló adottságú kikötőjét Kamcsatkán, így a már ekkor létező orosz csendes-óceáni flottilla Ohotszkból ide tette át székhelyét. Sőt, az Orosz–Amerikai Társaság szervezésében Alaszkát is elfoglalták, mi több, Kaliforniáig és Hawaiig is eljutottak.
![A vlagyivosztoki pályaudvar. 9288 kilométerre és 7 időzónára Moszkvától, a transzszibériai vasútvonal végállomása. nagy keleti útja alkalmából Az alapkőletételnél Miklós cárevics (a későbbi II. Miklós) is személyesen jelen volt](/images/cikkek/2017/12/p54-a-vlagyivosztoki-palyaudvar.jpg)
Persze délkeleti irányban, az Amur-vidék felé is keresték a terjeszkedési lehetőségeket, és a 17. században többek között Habarov (a mai Habarovszk város névadója) kozák vezérnek köszönhetően rövid időre meg is hódították. Ám itt Szibériához képest jelentős különbség volt, hogy már nem a megszokott lakatlan területek vagy nomád törzsek fogadták a lendületesen érkezőket, hanem Kína, amely pár év múlva komoly haderőt bevetve számolta föl a kozák erődöket.
Innentől kezdve jó két évszázadra az Amur-vidék kívül rekedt a cári kormányzat látókörén, ugyanis a szentpétervári politika figyelme a 18–19. században alapvetően Európa felé fordult.
Emellett pedig az ipari forradalom előtt még a világ legfejlettebb területei közé tartozó Kínával a jövedelmező prémkereskedelem és esetleges hitelek miatt sem volt célszerű komolyabb konfliktust felvállalni egy távoli és Szibéria óriási területéhez képest kicsiny vidékért.
![Csordultig a teherkikötő. Oroszország legnagyobb távol-keleti kereskedelmi hídfőállása. Japán, koreai, kínai árukat raknak partra, melyek vasúton folytatják útjukat Európa felé, töredékére csökkentve a szállítási időt](/images/cikkek/2017/12/p55-csordultig-a-teherkikoto.jpg)
Ma egy nyüzsgő, lüktető metropolisz tárul elénk. Madártávlatból szemlélve valóban nem túlzás akár Hruscsovhoz hasonlóan is „orosz San Franciscónak” nevezni. Milyen út vezetett idáig? Olvassa el a nyomtatott magazinban!
![](/images/cimlapok/foldgomb-2017-12.jpg)
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek