...de nevezzük csak „esernyő” évszaknak… Nem mintha bármiért is panaszkodnék, de két napja úgy ömlik az eső, mintha dézsából öntenék. Igazából még ki sem tudtam nagyon menni a lakásból bőrig ázás nélkül, amióta megérkeztem Tajvanra.
Az un. szilvaeső időszakot a Tibeti-fennsík keleti részétől egészen Japánig, az egész kelet-ázsiai régión keresztülhúzódó, tavasszal kialakuló állandósult, egyensúlyban lévő un. szilvaeső front (meiyu ~kínaiul, baiu ~japánul) menti esőzések okozzák. Ebben a frontrendszerben – a kvázi egyensúlyi állapot miatt – a hideg és meleg légtömegek alig tudnak keveredni egymással (ellentétben az Európán átsöprő, nyugat felől érkező ciklonokkal), csak nehezen tudják egymást „arrébb tolni”.
Tavasszal, amikor elkezd melegedni az idő, az északi irányból, Eurázsia felől érkező hidegebb és a déli, meleg, Csendes-óceán felől érkező légtömegek nagyjából hasonló erővel törnek egymás ellenében (ez valójában a váltás a téli monszunból a nyáriba), ezért nem tudnak keveredni, így alakul ki ez az állandósult front Kína-Tajvan-Okinawa vonalában május környékén.
Június végtől, amikor jelentős felmelegedés indul meg a Kelet-Ázsia északabbi részein is, illetve a felmelegedéssel erősödnek az óceán felől érkező délies légáramlatok, ez a front északabbra tolódik, júliusra elérve Koreát, a Japán főszigetek délnyugati felét, majd július-augusztusra az orosz Távol-Keletet is – ahol egész egyszerűen csak elhúzódó esők időszakának nevezik ezeket a heteket.
Ez az esőzés természetesen a kelet-ázsiai monszun klíma része, amit a hatalmas eurázsiai kontinens és a Csendes-óceán eltérő felmelegedése, hőmérsékleti különbségei generálnak. Ez a klíma a kontinentális Kínában az északi, északnyugati szelekkel (és nem utolsó sorban a Góbiból kifújt porral) érkező száraz telet, és déli, délkeleti szelekkel érkező nedves nyarakat jelent.
A keleti-ázsiai szigeteken (Japánban, vagy épp Tajvan északi részén) ezzel szemben a téli időszak is esős, mivel a szárazföld felett lévő Szibériai anticiklon felől érkező száraz, hideg levegő a Japán-tenger vagy Tajvan esetében a Kelet-kínai-tenger illetve Tajvani-szoros felett megszívja magát nedvességgel. Ezek miatt az északi szelek miatt szürke és esős télen is Tajvan északi része. Különösen Tajpej és Keelung, továbbá Okinawa időjárása rendkívül kellemetlen ekkor. A Japán főszigeteken pedig ez okozza a világ legvastagabb téli hóborítottságát Niigata, Akita vagy épp az Aomori prefektúrákban.
A szilvaesők tehát tavasszal okoznak hatalmas esőzéseket, ami ha elmarad, akkor viszont szárazság és éhínség következik (rizsnek ugye sok víz kell).
És miért is szilvaeső?
Ez az időszak egyrészt a szilva növekedésének időszaka. Egy másik értelmezés viszont arra mutat rá, hogy a szilva (梅~Mei) nevének kiejtése ugyanaz kínaiul, mint a penész szó (霉~Mei) kiejtése (viszont a karakterük más). Így tehát lehet, hogy egy egyszerű elírás következtében valójában penész-esőről beszélünk.
A magas páratartalom miatt mindent moha, penész borít, beleértve az épületeket – de a ruhák sem tudnak megszáradni, csak megrothadni, semmit sem teregetnek ki ilyenkor.
Nekem 1 hétig tartott, mire a légkondicionálóval ki tudtam szárítani a szobám és megszűnt a dohszag. Az állandóan szitáló esőzés időnként pedig heves záporokba csap át – ez történt a megérkezésem utáni hétvégén is, amikor a villámárvizeket földcsuszamlások is kísérték, sőt egy atomerőműi blokkot is le kellett állítani, mert a távvezeték oszlopot elmosta az iszapár.
