Geográfus? Geológus! – Lóczy Lajos 1889-ben, 40 évesen fogadta el azt a „fölöttébb megtisztelő meghívást”, hogy Hunfalvy János halála után ő vegye át a Budapesti Tudományegyetem földrajz tanszékének vezetését. 1890-ben a Magyar Földrajzi Társaság elnökévé is megválasztották. 1891 tavaszán Lóczy kezdeményezésére jött létre a társaság Balaton-bizottsága a tó „tüzetes földrajzi tanulmányozására”. Egészen 1900-ig azonban a geológia tanítását is folytatta a Műegyetemen. Cholnokyra is, leendő tanítványára, az egyik pomázi geológiai kiránduláson figyelt fel még 1892 tavaszán. A földrajzi tanszékről 20 év után, 1908-ban mondott le, hogy majd’ 60 évesen elvállalhassa a Földtani Intézet vezetését. Választott életpályája mindig is a geológia maradt. Lóczy portréja – háttérben a Badacsonnyal és a Guláccsal – Karikó Szabolcs munkája (www.skariko.com)

Az idén 40 éves Magyar Földrajzi Múzeum egyik legértékesebb gyűjteményi része a Cholnoky Jenő-hagyaték. Ezzel kerültek be a múzeumba Cholnoky útinaplói, melyek közé – talán hasonló mérete miatt – bekeveredett egy idegen kézírású napló is. A benne található dátumok tanúsága szerint tulajdonosa 1887 márciusa és 1889 decembere között használta. A kézírás, valamint a Budapest környéki, például a Gellért-hegyet, a buda-újlaki téglavetőt, illetve Üröm és Pomáz vidékét bejáró geológiai kirándulásokon készült vázlatrajzok stílusa arra utalt, hogy a napló egykor Lóczy Lajosé lehetett. A terepgyakorlatok részvevőinek listáját átböngészve kiderült, hogy az urak közül többen is egész biztosan a Műegyetemre jártak, ahol Lóczy 1881-től magántanárként, majd 1886-tól nyilvános rendkívüli tanárként tanított.

A geológiai kirándulások mellett a napló négy, főreáliskolai érettségivel kapcsolatos feljegyzést is őriz. Az elsőnél az iskola nincs megemlítve, csak az 5 érettségiző fiú neve. A második a józsefvárosi reáliskolában tartott 1888-as matúra 13 fiú részére, a harmadik az aradi 3 fiúval, a negyedik pedig a temesvári főreáliskola érettségije 10 fiúnak: ez utóbbiakra már 1889-ben került sor. (A fiúgimnáziumokban a lányok csak 1895-től érettségizhettek le, akkor is csak magánúton.) Az intézmények neveire rákeresve, az iskolai értesítők sorra kiadták Lóczy nevét: „A szóbeli érettségi vizsgálat… dr. Lóczy Lajos, műegyetemi tanár, mint kir. biztos ur jelenlétében… tartatott meg” – írta a józsefvárosi; „Az érettségi szóbeli vizsgálat… ngos dr. Lóczy Lajos műegyetemi tanár és miniszteri biztos úr jelenlétében volt” – számolt be a temesvári. A múzeumban őrzött napló tehát minden kétséget kizáróan Lóczy Lajosé. (Az aradi főreáliskola 1888/89-es értesítője nem szerepel a kutatáshoz felhasznált Arcanum adatbázisában.)

Végül a naplóban említett legelső érettségi helyére és idejére is fény derült: a fiúk neve alapján előkerült iskolájuk, a Kecskeméti M. Kir. Állami Főreáliskola értesítője, benne az 1888. június 9-ei, szombati érettségi számunkra fontos részletével: „A szóbeli vizsgálatot, mely intézetünkben már a 10-ik, Dr. Hóman Ottó tankerületi kir. Főigazgató és Lóczy Lajos műegyetemi tanár urak ő nsgaik vezették.”
A Kecskeméti Lapok két rövidke cikkben külön is írt Lóczy 1888-as látogatásáról: „Lóczy Lajos műegyetemi tanár úr, ki a Széchenyi-féle keletázsiai tudományos expeditiót mint geolog kisérte…, a budapesti gyorsvonattal városunkba érkezik. …azt irta a reáliskola helyettes igazgatójának, hogy örömmel vette a miniszteri rendeletet, mely őt Kecskemétre jelölte ki a reáliskolai érettségi vizsgálathoz biztosul, mert régi vágya megy teljesedésbe, ha módjában lesz egy keveset megismerkedni a Duna-Tisza köz homoktérségeivel, székhátaival s talán valamelyik sóstavával. […] Lóczy tanár úr pénteken délután geológiai tanulmányokat tett a szarkási pusztán, az állami szőlőtelepen és szomszédságában. Ő neki érdekesek a mi homokbuczkánk szerkezete, fejlődés iránya, épitő anyaga, mert mint 2 ½ év alatt a khinai birodalomban tudományos kutató, összehasonlitást tett a belázsiai és a mi homokunk között. Ha az idő kedvez, megnézi a szikrai lösz képződést is.”

Érettségi a józsefvárosi reáliskolában – Lóczy 1888. június 25–26-án felügyelte a VIII. kerületi (Józsefvárosi) Községi Nyilvános Főreáliskolában (ma: Vörösmarty Mihály Gimnázium) zajló érettségit, melyen 13 tanuló vett részt. Az iskola neve A Pál utcai fiúk-ból is ismerős lehet, hiszen „a vörösingesek a józsefvárosi reáliskolába jártak”

Hét évvel később, 1895-ben Lóczy már földrajzos tanítványaival tért vissza Kecskemétre. A főreáliskola értesítője szerint: „... a tanárképző intézet földrajzi szeminariuma növendékeit hozta kirándulásra junius 2-án, hogy velök az nap a város tiszamenti birtokára, a Szikrába mehessen. Vele voltak Dr. Kövesligethy Radó magántanár és Cholnoky Jenő mérnök… Visszatérve 4-én megjelentek az intézetben, megnézték a természeti szertárakat és Lóczy Lajos tanár, ki az intézetnél az 1888-iki érettségi vizsgálatnál működött már mint miniszteri biztos, gyujtó beszédet tartott az ifjúsághoz, midőn az az iskola udvarán a tornaversenyre való kivonulásra sorakozott.”
A naplójában említett négy iskola mellett Lóczy még legalább öt főreáliskola érettségijének felügyeletét látta el az évek során (1890, Szeged; 1892, Déva és Arad; 1897, Székesfehérvár; 1898, Lőcse). 10 év alatt közel 100 maturáns vizsgáját hallgatta meg és értékelte.

Kecskeméti érettségi – Lóczy 1888. június 9-én, szombaton felügyelte a Kecskeméti M. Kir. Állami Főreáliskola (ma Katona József Gimnázium) érettségijét. Az öt fiú közül „jelesre érett” nem volt, csak egy „jól érett”, két „egyszerűen érett”, egy javítóvizsgálatra kötelezett és egy ismétlővizsgálatra kötelezett „nem érett”. Alul az iskola éves értesítőjéből látható egy részlet a fiúk év végi jegyeivel. Az 1-es volt a jeles, a 2-es a jó, a 3-as az elégséges. A 4-es már bukást, elégtelent jelentett

Kecskeméti kirándulás – Az 1888-as kecskeméti főreáliskola érettségije előtti délután Lóczy még felkereste a szarkási puszta egyik szikes tavát (felül), a szombati érettségi után pedig másnap a Bodvány-halomnál járt és a szikrai löszképződést vizsgálta (középen). A lösz és a futóhomok határán kialakuló egyik rétegforrást külön is lerajzolta (alul)