Hogyan is lehetne egy ilyen bejegyzést elkezdeni, hogy ne legyen tömegcikk illata? Egy klisével: Sok van, mi csodálatos, ... mégis – szerény véleményem szerint – az ember a legcsodálatosabb, aki túlélését ösztönösen az állandó tanulásban érzi. Azaz merem remélni, hiszen nekem erről, kérem, papírom van! Méghozzá folio méretű. Azaz méretes. Pontosabban egy egész atlasz!
Az elmúlt hónapok feszített tempójú állományrendezése meghozta első gyümölcseit a Magyar Földrajzi Társaság könyvtárában. Apránként kerülnek elő régi, gondos kezek bejegyzései, katalóguscédulái, óvatos könyvtárosok által elrejtett közkincsek. Immáron polcra kerültek azok az elárvult könyvek is, amelyek a közelmúltban kerültek állományunkba.
Nehezen vettem rá magam a felső polcok rendezésére, mivel eleim – valamilyen általam nem felfogott fizikai törvénynek engedelmeskedve – a legnagyobb méretű műveket a plafonhoz arasznyi közelségben szerették tárolni.
Szerencsés egybeesés, hogy kiváló kajakosokat meghazudtoló vállizmaim vannak, így nekifeküdtem (szó szerint) az ingó sal(y)gó polcoknak és magamra rántottam az Átlás-t. Sejtettem, hogy nem illik lekívánni a szentségeket a fellegekből, de magam is meglepődtem, egyrészt a randa külső csillogó belsőt takar klisé létjogosultságán, másrészt a vállgörcsmentes túlélésemen. A polc meg csak hullámzott tovább...
Néhanapján megadatik egy-egy érdeklődő megtisztelő látogatása
Térképészek, földrajzosok jönnek ilyenkor a könyvtárba, akik elismerő boldogsággal örülnek az átlátható könyvhullámoknak. Ilyenkor gyakran kapok felkérést kincsek bemutatására. Kesztyűt váltok, és boldogan mesélek. Azaz rendesen elbizonytalanodom. Mit tudok én, mezei könyvtáros egy tudománnyal tömött kutatónak még mutatni, amit ő maga nem tud? A nagy mű helyett ilyenkor inkább alkotóját próbálom megidézni. Lecsukták, menekült, kijátszotta az unokatestvérét, esetleg életével fizetett ezért a néhány lapért. Poirot nyilván örömmel szaglászna fertályunk körül is. Helyette azonban most velem, és Görög Demeterrel kell most beérjétek.
A botránymentes élet azért nem minden izgalom nélkül múlt el
Görög Demeter (1760-1833) vastagbetűs jellemzése így fest: az első nagy térképkiadó létesítője, az első magyar nyelvű térképek kiadója, nevelő, író, kartográfus és mezőgazdász. Udvari tanácsosként kultúrpolitikával is foglalkozott. Kisnemesi származása ellenére tehetsége, a Debreceni Református Kollégium, szorgalma, és Bacsinszky András püspök segítsége Bécsig repítette, ahol Magyarország tudományos felemelkedéséért küzdött. Hasonló törekvésekbe többen fejüket vesztve belebuktak ugyanekkor ugyanitt.
Görög Demetert nemcsak a magyarországi lóheretermesztés és borászat helyezte magas rangra, hanem nevelői képességei is, amelyeket I. Ferenc császár gyermekein gyakorolhatott.
A magyar kultúra és nyelv ügyéért küzdeni a császári gyermekek hálószobája környékén kemény akaratra vallott. Görög tehetsége a P 275-ös jelzetű dokumentum előkerülése ügyén villant fel a salgón.
Könyvtáros nyelven a következőkkel állunk szemben (ezt most ki kell bírni...):
Görög Demeter: Magyar átlás az az Magyar, Horvát, és Tót országok Vármegyéi, s Szabad Kerületei a’ határ-örző katonaság Vidékinek közönséges és különös tábláji. Közre botsátotta Görög. – Atlas Hungaricus seu Regnorum Hungariae, Croatiae et Slavoniae Comitatuum Privilegiatorum Districtuum et Confiniorum Generales et Particulares mappae Geographicae. Viennae, 1802.
Félbőrkötés, folio méretű (43 cm), [2] t.fol., 59 t.fol., [1] p., [34] p. – azaz nagy, számozott és számozatlan ábrákkal tömött, végén indexelt mű.
Bár a kiadásjelzésnél 1802-t olvashatunk, valójában a Magyar Átlás 1792-től 1811-ig készült. Példányunkat Balás Árpád rendes tag adományozta Társaságunknak Budapesten, 1900. áprilisában: „A magy. földrajzi társaság könyvtárának ajándékozza Balás Árpád a társaság R. tagja Bpest 1900, ápr.”
Szennylap verso-ján kézírársos ex libris bejegyzés: Francisci Szabó M[anu] [Propria]
Tegye fel a kezét aki szeretne könyvtörténeti latin és bibliográfia órákat venni online! Röviden: a mű elején Szabó Ferenc saját kezével tollal bejegyezte nevét.
Görög már hírlapjának, a Hadi és Más Nevezetes Történetek, később a Magyar Hírmondó oldalain saját készítésű térképeket közölt. Ezek a lapok voltak Csokonai Vitéz Mihály és Berzsenyi Dániel írásainak közlői is. Képzelhetjük Bécs örömét...
Önmagában egy folyóirat kiadása impozáns vállalkozás volt Görög Demeter részéről, de kartográfusi törekvéseihez komolyabb támogatásra volt szüksége. A „pompakedvelő” Esterházy Miklós unokája, Galántai Esterházy Miklós herceg hozzájárulása tette lehetővé az első nagy térképkiadó létesítését 1789-ben. Görög főmunkatársa Kerekes Sámuel (?-1800) volt, akinek közreműködésével készültek a Hadi Történetek, majd a Magyar Kurír újságok mellékleteiként közreadott ország- , és később atlaszba foglalt megyetérképek. 1801-ig Görög újságja mellékleteként 20 rézmetszésű, kézi színezésű kontinens-, ország- és 9 várostromtérkép jelent meg. Ezek voltak az első magyar nyelvű térképek. Görög nevelői elkötelezettségét is mutatja, hogy a munkálatok során képzett rézmetszőket alkalmazott, s elősegítette a magyar származású ifjak tanulását a bécsi képzőművészeti akadémián, így téve lehetővé a magyar rézmetszés fejlődését. Mindezzel a magyar téképkészítést emelte magasabb fokra.
A térképek készítése tervszerűen ment. A Görög által létesített intézetben folytak a munkálatok, ide futottak be a megyei térképek helyi mérnökök által javított korrektúrapéldányai. Az Átlász első és egyetlen még abban is, hogy minden megyei térkép hosszúsági körei a budai meridiántól számíttattak.
A hazai vármegyék térképeinek kiadását 1796-ban kezdték meg. Az utolsó példány 1811-ben jelent meg. Ezen egy 15 000 nevet tartalmazó névmutató is látható. A térképek készítésében 35 földmérő mérnök működött közre.
Görög udvari körökhöz közeli kapcsolatai révén hozzájutott az I. katonai felmérés anyagaihoz, amelyeket térképei helyesbítéséhez felhasznált.
Az atlasz megyei térképlapjai külön-külön önálló térképek
A kötet címlapján 1802 szerepel kiadási dátumként. Első kiadásnak számíthatjuk azokat a példányokat, amelyek a példányunkban is megtalálható címen jelentek meg. Ezekből az 1802-es címlapot viselő példányokból van a legkevesebb hazai gyűjteményekben. Az 1802 után metszett megyei térképeket a Hírmondó című folyóirat előfizetői és magángyűjtők nem köttették be azonnal, hanem megvárták, míg 1803-ban megkapták a címlapot, és összegyűjtötték a később megjelent térképeket is. A teljes térképanyag az Index-szel és Magyarország áttekintő térképével 1811-re készült el. Így tehát az atlasz helyes kiadási ideje 1802-1811.
Görög Demeterről és gyakran törékeny viszonyáról Bécshez hosszasan lehetne regélni.
A birtokunkban lévő mű olyan diplomáciai és kultúrpolitikusi érzékről tanúskodik, amely elősegítette a felvilágosodás és a reformkor virágzását Magyarországon.
Tartozunk Görög Demeternek azzal, hogy kiváló védelemmel óvjuk művét, a plafontól tisztes távolságban, elzárt fiókban fektetve.
Aki ezek után égető vágyat érez Görög Demeter ízes nyelven megírt életírására, kattintson ide.
