Az 1920-as években nyilván nem volt televízió, a hazai újságosstandok pedig nem rogyadoztak a nagyvilágra kitekintő lapok tucatjai alatt, a repülés pedig még csak gyerekcipőben járt. Elutazni az Alpokba talán nagyobb kaland volt, mint ma átszelni az óceánt, s csak a kiváltságosoknak és legelszántabbaknak adatott meg. Az emberek teljesen másként látták azt a világot, amely maga is más volt, mint napjainkban. Így hát A Földgömb, melyet pontosan 90 évvel ezelőtt még csupán tervezgettek, valódi ablakot nyitott a világra.

A 90. évfordulónk indíttatására – elkövetkező lapszámainkban – megkíséreljük feleleveníteni az indulás körülményeit és megidézni az első lapszámok hangulatát, hogy aztán 2020 áprilisában a Felfedezők Napján együtt ünnepelhessünk minden olvasónkkal. De akkor most 2019 vagy 2020 a jeles év…?

Az első... A Földgömb első két lapszáma „propagandaokokból” valójában már 1929-ben megjelent, A Társaság tagjai azonban csak később, 1930-ban kapták kézhez e két számot, az I. évfolyam 1–2. füzeteként, egybekötve a 3. füzettel. a borítón ezúttal már másik kép szerepel: Lehet, hogy 1929-ben a fedetlen keblű hölgy is csak propagandacélokat szolgált...?

A Magyar Földrajzi Társaság az I. világháború borzalmai után is fennmaradhatott. Állami segéllyel, alapítványi támogatásokkal folytathatta tevékenységét. A trianoni békeszerződést követő évek változásai a földrajzosokat fokozott munkára serkentették. Az új határok új térképeket kívántak, és ezzel együtt a földrajzi nyelvészet is kiemelt szerepet kapott. Felizzott a helyneveinkkel kapcsolatos tudományos vita, amelyben a Társaság tagjai igyekeztek más földrajzi társaságokkal is elfogadtatni a magyar helynevek használatát.

Külföldről továbbra is a Társaság tudósait kérték fel segítségül tudományos kérdések eldöntéséhez – s bár autonómiáját a folyóirat- és könyvcserék terén részben elveszítette –, tekintélyét és tudományos eredményeit továbbra is kiemelt figyelemmel kísérte a világ. A támogatóknak köszönhetően 1928-ra ismét egy mozgalmas, gyümölcsöző társasági és tudományos jövő képe kezdett kirajzolódni. Ez évben merült fel – külföldi mintára – egy olyan népszerű (mai kifejezéssel élve: tudományos ismeretterjesztő) havilap kiadásának gondolata, amely segítené a tagtoborzást és egyúttal önálló bevételi forrást is jelentene a Társaság számára.

Forrás: Magyar Földrajzi Társaság irattára
„Brainstorming” anno... – Az első ötletek közt még nem is szerepelt A Földgömb: a nagyvilág állt nyerésre. ma vajon milyen címet adnánk a magazinunknak...?

És színre lépett Milleker Rezső, a mai kifejezéssel élve vérbeli projektmenedzser. Debrecenben az egyetemi meteorológiai szolgálattól kezdve a menzaszervezésig számos dolog fűződik a nevéhez. Rendelkezett azzal a tudományos és üzleti szemlélettel, amelyre égető szüksége volt az újra szárnyra kapó Társaságnak. Alelnökként a Földrajzi Közlemények szerkesztője is volt, és kellő érzékkel tudta szétválasztani az ismeretterjesztő és a tudományos folyóiratok világát.

A Földgömb megálmodója – Milleker Rezső (1887–1945), egyetemi tanár, a Magyar Földrajzi Társaság egykori alelnöke

Milleker Rezső ajánlatot tett egy népszerű földrajzi folyóirat kiadására. A választmány Millekernek a Társaság életében jelentős szerepű vállalkozásait és ajánlatát örömmel vette tudomásul és a tisztikart a további tárgyalások folytatására felhatalmazta. Elnök javaslatára a választmány Milleker Rezsőt, addig is, míg a Társaság életébe szorosabban be nem lehet kapcsolni, munkásságának elismeréséül levelező tagjai sorába választotta.” (Földrajzi Közlemények, 1928.)

Milleker 1928. december 12-én egy köszönőlevél formájában vázolja elképzeléseit a meginduló folyóirattal kapcsolatban. Itt több címet vet fel – jelezvén a kiadvány ismeretterjesztő jellegét: Idegen Világok, Messze Országok, A Nagyvilág, A Föld, Világvándorok.

1929. március 8-án még A Nagyvilág címmel illeti szándéknyilatkozatában a folyóiratot, ám az április 11-én megrendezett választmányi ülésen már A Földgömb címmel említik a lapot.

Ekkor fogadja el a Társaság Milleker javaslatát, melyben vállalja több kiadvány szerkesztését és a megjelenéshez szükséges támogatók megszervezését (Földrajzi Közlemények, Alföldi-Bizottság német kiadványsorozata). Ugyanekkor fogadják el egy „népszerű” folyóirat kiadásának tervét, melynek pénzbeli terheit valójában Milleker vállalta magára.

Forrás: Magyar Földrajzi Társaság irattára
Forrás: Magyar Földrajzi Társaság irattára

Vajon hogyan véglegesedett magazinunk neve, honnan kaphattak eleink ihletet? Nem leltük nyomát. Milleker ajánlata A Földgömb kiadására azonban önmagában is érdekes olvasmány. Vajon mire lenne elég ma évi 6400 pengő, s milyen fontos a papír minősége?

Csak találgatni tudjuk... Apró kiadói „titokként” álljon itt a hajdani ajánlatban említett papír jellemzője, hogy aki még nem találkozott A Földgömb első számaival, el tudja képzelni az érzést, amit az új magazin kézbevétele nyújtott.

A félfamentes, más néven nyomtatópapiros a nyomtatásra szolgáló papírok között a legsilányabb minőségű volt. Facsiszolatból és cellulózból készült. Minőségjavítási célból gyakran papírhulladékot is kevertek a masszához. Az említett glóriapapiros a könyvek nyomtatására szolgált, úgynevezett regénynyomtató papír volt. A glória regénynyomtató minőségileg a közönséges nyomtatópapírhoz állt közel, és gépsima állapotban került forgalomba. Enyvezése nem volt olyan jó, mint az írólapé, így az első lapszámok között igen gyakran találkozhatunk szinte eltörő, sárga, kiszáradt lapokkal. Ilyenkor a kevés enyv okozta kiszáradás idézi elő a lap törését.

A szövegközti illusztrációk viszont műnyomó papírra (más néven krétázott vagy kromópapír) kerültek, üdítő, fehér látványt és kellemes érzetet nyújtva a kissé sárgás, érdesebb lapok között. Rendkívüli simaság és tükröző fényesség, egyenletes felület jellemezte, amelyet a papír enyvtartalmú krétaréteggel történő bevonásával értek el, annak mindkét oldalán.

A papír minősége persze ma is rendkívül fontos része a „fogyasztói élménynek”, ám napjaink folyóiratait más varázsszavak is körüllengik. Igen lényeges például a márkaérték is, mely jelen esetben: „A Földgömb”. Igazán büszkék vagyunk, hogy 90 év után a 21. században lapunk elnyerte a Magyar Brands, Kiváló Fogyasztói Márka elismerést, ám ennél sokkal fontosabb, hogy olvasóink lapszámról lapszámra érdekes és egyedi cikkeket kapjanak kézhez a „Nagyvilágról”. Forgassák hát 90 éves folyóiratunkat szeretettel, s ha tehetik, térjenek be egy antikváriumba, hátha találnak ott a legelső számokból is egy-egy példányt!