Az európai reneszánsz városok egyik kiemelkedő úttörője az észak-olaszországi Palmanova, melynek egységes szerkezete és szabályos, kilencszögletű alaprajza a légi felvételeken is nagyszerűen kirajzolódik. Ám Közép-Európában, azon belül is Lengyelország keleti felén, az ukrán határtól úgy 50 kilométerre is találunk reneszánsz várost, melynek történelme és kialakítása nem kevésbé egyedi itáliai testvéréhez képest
A középkort követő reneszánsz korszak Itáliában a 14. században kezdődött, a mai Lengyelország területét a 15. század második felében érte el. A reneszánsz a művészeti ágak csaknem minden területén megnyilvánul, nem kivétel ez alól az építészet sem. A reneszánsz metropoliszok építése elsősorban védelmi célokat szolgált, Zamość esetében ez a lembergi (ma Lviv) kereskedelmi út biztosítása volt. Ennek megfelelően ezek a városok az adott kor legkorszerűbb erődjeinek, illetve erődrendszerrészeinek számítottak. Zamość felépítéséről 1580-ban határoztak, a munkálatokkal Bernardo Morando velencei építészt bízták meg, aki az adott kor legfejlettebb építészeti megoldásait hozta magával.
Egy újonnan épített város esetében mindig kérdés, hogy kik fognak benne lakni, elég vonzó lesz-e a település a tömeges beköltözéshez?
Mivel Zamość fontos kereskedelmi útvonal mellett található, így a hadászati funkción túl kézenfekvőnek tűnt a kereskedelem megerősítése. A városban az évszázadok folyamán jelentős zsidó kisebbség élt, akik több hullámban települtek be Zamośćba: még az Ibériai-félszigetről, Perzsiából és Törökországból is szép számmal érkeztek. Palmanovával ellentétben, a település szerkezete nem kilenc-, hanem ötszögletű, a centrumot bástyák sokaságával ellátott városfal veszi körül, melyet néhány közlekedésre használt kapu szakít meg. Alaprajza sakktáblás, középen a főtér helyezkedik el a Városházával. A főteret az egykori előkelőségek reneszánsz stílusú, árkádos kereskedőházai szegélyezik (a jellegzetes városkép miatt Zamość kiérdemelte az Árkádok Városa jelzőt).
A 17. században ukrán felkelők, majd a svédek is megostromolták a várost. A század végétől kezdve több alkalommal is korszerűsítették az erődrendszert, majd az 1820-as években rotundával (körbástya) bővítették a komplexumot. A 18–19. században az Osztrák Császárság része is volt, majd lengyel felkelők kebelezték be, de orosz cári csapatok is uralták. A metropolisz hadászati jelentősége a 19. század vége felé fokozatosan csökkent, egyre inkább az iparosodás vált meghatározó tényezővé.
A II. világháború kitörésekor a lakosság 43%-a, csaknem 13 ezer ember tartozott a zsidó közösséghez, viszont a német megszállás nyomán a városi zsidósága szinte teljesen eltűnt. Zamość óvárosa 1992 óta a világörökség részét képezi. A legjelentősebb látnivalók a reneszánsz-barokk stílusban épült Városháza, melynek megjelenése a számos lengyel város „Ratusz”-án megfigyelhető építészeti stílusjegyeket hordoz, mindezt impozáns toronnyal kiegészítve. A Városháza előtti piactér az óváros méretéhez képest jelentős, itt a vásárok mellett katonai szemlék megtartására is lehetőség nyílt.
A Katedrális eredetileg reneszánsz stílusban épült, később klasszicista stílusban alakították át. Érdekessége a különálló harangtorony, amely ma kilátóként működik.
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
