Annyi valóságalapja azonban mégis van e történeteknek, hogy a régi térképek tanulmányozása szerves részét képezi a modern régészeti munkának. Bár életveszélyes helyzetek inkább csak a kutatási helyszínek geopolitikai problémái miatt fordulhatnak elő, az az izgalom, amely egy-egy régi térkép régészeti szempontú „újraolvasásakor”, újraértelmezésekor a kutatót hatalmába keríti, vetekszik a fantázia szülte történetekben átélhető érzelmekkel.Vajon mégis létezhet valamiféle mágikus „X” e térképeken a régészek számára?

Vaskor-vallatás

Az Interreg DTP 1-1-248-2.2. Iron-Age-Danube projektben az Európai Unió négy tagállamának (Ausztria, Szlovénia, Horvátország, Magyarország) számos egyeteme, múzeuma, turisztikai intézménye és alapítványa vesz részt. Az ELTE BTK Régészettudományi Intézete elsősorban a kora vaskori táj rekonstrukciójához szükséges tudományos háttérmunkát (régi térképek és archív légi fényképek elemzése, légi fényképezés, geofizikai mérések stb.) végzi. Cikksorozatunk célja ehhez a nagyszabású programhoz kapcsolódóan a legfontosabb, ún. nemromboló régészeti módszerek és technológiák áttekintése, egyszersmind bepillantást nyújtva az európai vaskor néhány kiemelkedő jelentőségű települési-temetkezési együttesének kutatásába.

Gyönyörködtető adatforrás

A késő középkor óta számos, esztétikailag is gyönyörű munka áll rendelkezésünkre, régészeti szempontból igazi „kincseknek” mégis a kora újkorban, elsősorban a török kiűzése után készült mappák tekinthetők. Szerencsés esetben a térkép készítői az akkoriban még felszínen látható régészeti jelenségeket, például utakat, kőépületek maradványait, sáncok és halomsíros temetkezések nyomait örökítették meg, amelyek azóta az intenzív mezőgazdasági művelés, illetve a települések terjeszkedése miatt elpusztultak vagy terepi jelenségként már nem felismerhetőek. Ráadásul a felmérést végző mérnökök sokszor maguk is érdeklődtek a letűnt korok nyomai iránt, így munkáik már csak ezért is információgazdagok!

Egy-egy térkép régészeti jelentősége azonban nem kizárólag az ábrázolt „romokat” jelenti, mint ahogy a modern régészet sem csupán a tárgyi emlékek kutatásával foglalkozik.

Forrás: Arcanum Adatbázis Kft., Hadtörténeti Intézet és Múzeum
Nyomon követés – A százhalombattai földvár és halomsírmező ábrázolása a különböző korú térképeken (fentről lefelé). Az 1795-ből való térkép a halomsírmező latin nyelvű említésével és a földvár kiemelkedésével. Az Első Katonai felmérés a halmok nyomaival. A Második szelvénye halmok nélkül, de a földvár tagolt ábrázolásával. A Harmadik a halmok csíkozással történő kiemelésével és a már részletesen megrajzolt parcellarendszerrel

Sokat mondhat a korábbi – pl. a vízszabályozások előtti – vízrajzi és domborzati viszonyokról, vagy a különböző területek mezőgazdasági hasznosításáról, művelési módjáról. A helyneveknek köszönhetően letűnt korok településeit vagy temetőit fedezhetjük fel újra. A magyar régészet hajnalán, például a Rómer Flóris által lejegyzett megfigyelések sokszor csak a korabeli térképek neveinek, útviszonyainak áttekintése után válnak értelmezhetőkké...

Az informatikai, különösen az ún. térinformatikai eljárásoknak köszönhető, hogy ma már lehetőségünk nyílik – szinte méterpontosan – körülhatárolni a régészetileg érdekesnek talált területeket, amelyeket terepi ellenőrzés során modern helymeghatározó eszközök segítségével (pl. GPS) fel is keresünk.

A filmbéli karakterekhez hasonlóan a mai régész sem kereshet meg mindent. Nem is teheti, hiszen annyi információ és erőforrás nem is állhat rendelkezésére, hogy az mindenre elegendő lenne. Sokkal hasznosabb és célravezetőbb speciális területeket kijelölni és azokat nagyító, vagy inkább ma már a szkenner alá helyezni...

Római utakon – „Alte römer Strasse” felirattal szerepel a második katonai felmérésen a vas megyei Bögöt határában a vizsgálatok szerint valóban római eredetű út. Ez volt a római veteranusok számára kiosztott földek parcellarendszerének egyik fő tengelye

Halmok tornyosulnak

A Kárpát-medence kora vaskori lelőhelyei, ezen belül is a halomsíros temetői közül a magyar nagyközönség számára Százhalombatta a legismertebb, de emellett Süttő, Sopron, az ausztriai Strettweg és a horvátországi Jalžabet egyaránt a kutatott helyszínek között szerepel.

Százhalombatta esetében egyáltalán nem meglepő, hogy a még álló halmok, a település nevéhez hasonlóan, a környékről készült térképeken is nyomot hagytak.

A 18. század véginél korábbi térkép nincs a területről, ezért a halmok 2700 éves fennállásának csak az utolsó pár száz évét tudjuk a térképek segítségével végigkövetni.

Az első emlék az 1763 és 1787 között készített Első Katonai, vagy más néven Jozefiniánus Felmérés. A Habsburg Birodalom területét lefedő, 1:28 800 méretarányú, a bécsi ölt alapul vevő, színes kéziratos térképből kb. 3400 szelvény készült. Ábrázolják a domborzatot, utakat, építményeket, vízhálózatot, a települések és domborzati egységek nevét és tájékoztató jelleggel a mezőgazdasági területek művelési ágait. A felmérés során magassági mérés vagy szintezés nem történt, az egyes lapokon tónussal jelölték a domborzati sajátságokat.

Csatatéren – A kenyérmezei csata helyszíne az első katonai felmérésen. 1479. október 13-án Báthory István erdélyi vajda és Kinizsi Pál temesi ispán legyőzte az Erdélyre törő török sereget. A csata helyén Báthory kápolnát emeltetett, amely a térkép tanúsága szerint már a 18. században is romos volt, mára pedig elpusztult
Vesztőhely-régészet – Vesztőhely piktogramja az első katonai felmérésen a Mór és Székesfehérvár közötti útvonal egyik kereszteződésénél. A vesztőhelyek régészeti kutatása mára – elsősorban német területeken – külön kutatási ágat képvisel. A hasonló jelölések különösen helytörténeti szempontból lehetnek érdekesek

Az Érd és Százhalombatta közötti területen az erődített bronzkori és vaskori település löszplatója és a még álló halmok kerek kiemelkedései is jól kivehetőek. Látható, hogy a területet ekkor elsősorban szőlőművelésre használták, a csoportokban ábrázolt halmok elhelyezkedése pedig többé-kevésbé összevethető a ma ismert nagyobb halmok helyzetével.

Az egyes művek és a készítők indíttatása, képzettsége közötti különbséget jól illusztrálja, hogy egy kevéssel későbbi térképen a halmok ábrázolása egyáltalán nem, csak a terület latin elnevezése (Promontorium ad Centum Colles – „A száz domb hegynyúlványa”) utal a a régészetileg fontos domborzati elemekre.

Ősi emlékek lenyomata – Malmok és templomrom ábrázolása Somberek és Görcsönydoboka között a Doboka-patak mentén az első katonai felmérés térképszelvényén. Itt egy több száz évvel korábbi állapot lenyomata figyelhető meg a 18. század végi rögzítésnek köszönhetően

Pontos, ami fontos

A hadviselés fejlődése és az európai monarchiák abszolutizmusa egyre jobb térképek előállítását követelte meg. Ennek jegyében készült el 1806 és 1869 között a Második Katonai, sokszor Franciskánusként emlegetett felmérés. Itt már vetületi rendszert és szelvényezést alkalmaztak, magassági méréseket is végeztek, bár ezek inkább csak magassági pontként jelennek meg a térképlapokon. A domborzatot továbbra is inkább grafikusan, az ún. Lehmann-féle csíkozással jelölték.

E térképen azonban már nem találjuk a halmok nyomait, még azokét sem, amelyek ma is látszanak! Némi vigaszt jelent, hogy a löszfennsík tagoltsága és az erődített telep kiemelkedése – az északi rész hatalmas sáncával együtt – részleteiben is jól megfigyelhető. Arról, hogy a terület egykor volt harcászati jelentősége iránt kétség se maradjon, a német „Schanz B:(erg)” elnevezés gondoskodik. A halmok hiányára nem azok pusztulása a magyarázat, hanem az, hogy az itt dolgozó hadmérnökök – a sánccal szemben – már nem tulajdonítottak nekik jelentőséget. Ebben egészen biztosak lehetünk, hiszen rendelkezésünkre áll Varsányi Sándor mérnök 1847-ből származó térképe, amelyen 122 sorszámozott, nagy alapossággal felmért halom azonosítható. Munkájának színvonalát jelzi, hogy lényegében egészen a 20. század végéig összesen ennyi halmot ismertünk. Varsányi Sándor a térképéhez látképet is mellékelt, ami jól jelzi, hogy a halmok egészen a modern mezőgazdasági művelés térhódításáig meghatározták a környék arculatát.

Lelkesedésből jeles – A Varsányi-féle térkép, amelyen a számozott halmok mellett a római limesút részlete és az Érd és Százhalombatta közötti közigazgatási határ is látható. Érdemes megfigyelni, hogy a szaggatott vonallal jelölt dűlőutak vonalvezetése a halmokhoz igazodik, amelyek így a parcellarendszer kialakulására szintén hatással voltak

A kép azonban nem lenne teljes az Osztrák–Magyar Monarchiát érintő utolsó, Harmadik Katonai Felmérés (1869–1887) elemzése nélkül. Ez már a méterrendszer bevezetése után készült, 1:25 000 méretarányt használt, azonban – a korábbi térképekhez képest – ábrázolásai kevésbé plasztikusak, ám olyan, rendkívül hasznos elemek jelennek meg rajta, mint a szintvonalak és a dűlőnevek. A halmok vidékén a dűlőutak és parcellák rendszerét is megjeleníti, amely jobbára már azonos a mai állapottal, ám kiemelkedésként kizárólag a nagyobb halmok szerepelnek rajta.

A legfontosabb kérdéshez – nevezetesen ahhoz, hogy a nagyobb álló halmok közötti terület milyen lehetett a kora vaskorban – már önmagában a térképek segítségével is kapunk adalékokat (de a részletes képhez számos más módszert is alkalmazni kell). Varsányi térképe alapján például sejthető, hogy lényegesen más volt, mint akár a katonai felmérések által tükrözött, akár a ma megfigyelhető állapot.

Különös domborzatrajz

A süttői helyszín a százhalombattaihoz nagyon hasonló földrajzi környezetben, a Duna melletti-fölötti, tagolt löszplatón helyezkedik el.

Az erődített település előterében több, még magasan álló halom húzódik. Érdekes, hogy itt az első katonai felmérésről teljesen hiányoznak a halmok, és csak a másodikon jelennek meg, noha azok mérete és jelenlegi állapota a százhalombattaihoz hasonló. A dolog hátterében nem más állhat, mint a készítők alapossága, illetve érdeklődése. Süttő esetében ráadásul a legjobb forrásnak a harmadik felmérés bizonyult, amelyen a jelenleg használatos dűlőnév, a Sánci-földek német változata (Schanzgräben) már ott olvasható, és az ábrázolt halmok tökéletesen tükrözik a mai, terepen megfigyelhető állapotokat. Tehát, ha voltak is további nagy méretű halmok, akkor azok nem az elmúlt 100-150 év során pusztultak el... A kérdés viszont itt is ugyanaz: mi lehetett a magányosan vagy párokban, egymástól nagyobb távolságban álló halmok közötti területen?

Eltűnt kincsekre akadva – térképekkel – A régi térképek szerepe igencsak jelentős lehet ott, ahol például már egyetlen halom sem figyelhető meg a felszínen. Ilyen az a halomsírmező, amely a mai, mindössze két álló halmából származó leletei alapján méltán vált nemzetközi hírűvé. A Vaskeresztes közelében található halmok hozzávetőleges helye a második katonai felmérés térinformatikai feldolgozásának köszönhetően derült ki, és modern térképekre, ill. műholdfelvételekre rávetítve volt vizsgálható

Az állami archívumok átfogó digitalizálási munkáinak köszönhetően egyre több régi térkép válik könnyen kutathatóvá, bár a régészek számára még mindig a három Habsburg katonai felmérés a legbeszédesebb. Kis túlzással az egész Kárpát-medencét magában foglaló kincsestérképként szolgálnak, amelyek a régészeti információk aranybányái lehetnek.

A két világháború között és a rá következő időkben a térképészet új korszakába lépett, amelyben a geodéziai mérések mellett a mérőkamerával készített, függőleges tengelyű légi felvételek játszottak meghatározó szerepet. A légi fényképezés megjelenése a régészeti kutakodás számára is egy újabb, hatalmas lehetőséget adott, amely azonban már egy másik történet.

Hasonló környezetben – A Süttő mellett található halomsíros temető és kora vaskori telep földrajzi elhelyezkedése nagyon hasonló a Százhalombatta esetében tapasztalthoz. A még álló halmok egyaránt azonosíthatóak a Második és a Harmadik katonai felmérés szelvényein
Egy halom birka – Az egyik, napjainkban is magasan álló halomsír Süttőn ma is meghatározó eleme a tájnak. A kukoricatarlón legelésző birkanyáj is átmenetileg birtokba vette, míg a háttérben már felsejlenek a Gerecse vonulatai

Információk az Iron Age Danube programról: www.magyarregeszet.hu/?page_id=10194 www.facebook.com/asonyomon

Térképi források: Katonai felmérések I. (1764–1784); II. (1806–1869); III. (1869–1887): Arcanum Adatbázis Kiadó (DVD), Mapire (http://mapire.eu/hu/) Kataszteri térképek: Hungaricana (https://maps.hungaricana.hu/hu/) Topográfiai térkép: BFKH Földmérési, Távérzékelési és Földhivatali Főosztály