„Gyermekkoromban én is régész akartam lenni” – hangzik el sokszor a mondat, amikor egy társaságban szakmánk felől érdeklődnek. Nyilván azonnal kalandregények és hollywoodi kasszasikerek kincsvadászának vagy „amatőr” régészének alakja rémlik fel. Ilyenkor elénk villan egy réges-régi, szakadt térkép, amelynek nyomán a főhős rég elfeledett kincsek nyomába ered. Ám a filmvilág egyik leghíresebb régészkaraktere az egyik jelenetben arra figyelmezteti diákjait, hogy egy régész sosem kutatja a térképeket elásott kincsek miatt, és az X sosem jelöli a kincs helyét. Persze épp ő lesz az, aki a film további részében rácáfol korábbi kijelentésére, és tovább erősíti a szakmáról kialakult sztereotípiát…

1992 őszén Luciano Salzani régészeti főfelügyelő irányítása alatt óriási longobárd temető és 75 kelta sír került napvilágra az észak-olaszországi Verona közelében. A leletmentő feltárás egy halfeldolgozó üzem építését megelőzően történt. Tizenöt évvel később, 2007 júniusában maroknyi magyar és olasz régész állt izgatottan az üzem betonkerítésén kívül fekvő szántóföldön. Vajon folytatódik-e a kelta temető a kerítésen túl is?

A szíriai Tell Bí’a bizánci kolostora minden szempontból különleges. Egy régész számára ritka szerencse, ha az általa feltárt épületegyüttes kora pontosan megállapítható. Itt a szinte teljesen épen előkerült három mozaikpadló önmagában is kiemelkedő művészeti emlék, ám még felirat is van rajtuk. Közülük kettő hónappontossággal adja meg a készítés időpontját, ráadásul mindkét emlék egy-egy építési fázist jelez. Szíriából eddig nem ismertünk agyagtéglából emelt kolostort, itt azonban szokatlan teljességgel tárul elénk az egykori élet!

A búza a Föld egyik legnagyobb vetésterületen termesztett gabonája, amely az i. e. 7. évezred derekán indult „hódító útjára” a termékeny félhold vidékéről. Egyes vélemények szerint a búza termesztésbe vonása megváltoztatta az emberiség történelmét. Azt gondolhatnánk, hogy egy majd’ 9000 éve a domesztikáció útjára lépett és mára első számú népélelmezési alapanyagként szolgáló növény esetében minden részlet, a történet minden apró mozzanata ismert.

Itthon 1979 óta nem történt szisztematikus kurgánkutatás. Az azóta eltelt étizedek számos új módszert és megközelítést hoztak, amelyeket a hajdúnánási Lyukashalmon kívántunk tesztelni és kiszélesíteni - régészeti feltárás mellett más tudományágak bevonásával: embertani és állattani elemzésekkel, változatos kormeghatározásokkal, őskörnyezeti és talajtani vizsgálatokkal. Egy részüket itthoni szakemberekkel és laborokkal meg tudtunk oldani, mások azonban teljesen ismeretlenek voltak idehaza. Ennek okán és a keleti sztyeppen történt régészeti kutatások radikális változásai miatt is célszerű volt orosz szakemberekhez fordulni

„Ready for departure”. Már repülünk a Nyárád mente felé, amikor a CTSW UL sportrepülőgép rádiójából ismerős hang, Nagy Tamás jellegzetes, nyugalmából soha ki nem zökkenthető beszéde hallatszik. Jelzem Siminek, azaz Simion Campeannak, az UL-gép vezetőjének, hogy a menetrend szerinti járattal épp az egyik otthoni pilótám készülődik a marosvásárhelyi felszállásra. Eszembe jutnak közös hazai repüléseink, a rengeteg együtt fényképezett lelőhely és persze az erdélyi táj markáns különbségei, amelyek más módszereket igényelnek és más eredményeket hozhatnak, mint az otthon közel két évtizede folyó kutatásaink

A téma szakértője Czajlik Zoltán, régész-régész légifotós, a Földgömb Pillantás a Múltba rovatának visszatérő szerzője. Az ELTE-BTK Régészettudományi intézetének Térinformatikai Kutatólaboratóriumának vezetője. Európa i.e. 1. évezredének kutatásával foglalkozik, szakterülete az őskori nyersanyag-forgalom kutatása és a régészeti lelőhelykutatás. Ehhez kapcsolódóan az utóbbi 15 évben közel 650 órát (kb. 35 000 felvétel készítésével) légifényképezett Magyarországon, Romániában és Szerbiában.