A két eset nyilvánvalóan túlzó, de arra pont jó, hogy rávilágítson az idősek merőben eltérő élethelyzetére, társadalmi-gazdasági körülményeire és kilátásaira Európa két ellentétes szegletében, hiszen Kelet-Közép-Európa időseinek nagy része koránt sincs abban a szerencsés helyzetben, mint a székely bácsi. Ő – legalábbis nyugat-európai társaihoz képest – viszonylagos szegénységben, de szerető családban, harmonikus környezetben és saját közegében éli tevékeny napjait (mint ahogy ez később, már lent a faluban kiderült számunkra). Az is igaz, hogy a mienknél általánosságban hosszabb várható élettartammal rendelkező, az egészségi állapotuk és a gazdasági helyzetük miatt jelentősen aktívabb életet élő nyugati társaknak sem mindegyike a fogyasztói kultúra fent említett ambivalens példája.

Szigeti-Böröcz Ferenc
Vajon hány embernek adatik meg, hogy saját, hagyományos környezetében, családja támogatásával, aktívan öregedjen meg?

Köztudott, hogy Európa lakossága jelentős mértékben öregszik, amely mögött a várható élettartam fokozatos növekedése és az egyre alacsonyabb születésszám áll.

Sőt, az ún. baby-boom generáció (a II. világháborút követő években született, kifejezetten népes generáció) korosztályai ezekben az években érik el tömegesen a nyugdíjkorhatárt.

Emiatt az európai munkaképes lakosság markáns zsugorodása figyelhető meg, miközben a 60 évesnél idősebb korosztály jelentősen gyarapodik.

Nyugaton nyilván aktívabbak az idősek, mint Keleten, de nincs általános válasz. Vajon mi teszi aktívvá az egyik idős embert és passzívvá a másikat? Olvassa el a teljes cikket a nyomtatott magazinban!