SZURDOKJÁRÁS – Vízben gázolva, érintetlen terepen
Nem könnyű lerombolni azt, ami csak nehezen megközelíthető, így a szurdokokban még viszonylag érintetlen a természet. Sokan épp ezt a vad világot keresik, így a szurdokjárás népszerűsége rohamosan nő. Többnyire csak egy kínai tornacipő, árnyat adó sapka, kis hátizsák, benne vízhatlan, konyhai műanyag dobozzal és egy neoprénruha kell hozzá.
Ha mindez együtt van, akkor már csak a legfontosabbakat kell magunkhoz vennünk: az elszántságot és a kalandvágyat!
Hideg és meleg szurdokok
A Nevidio-szurdokban
Összecsapnak fejem fölött a hullámok – ki tudja, hányadszor már a mai napon? Csontig hatol a dermesztő hideg, minden porcikámban remegve fázom. Gyorsan a felszínre, és ki a vízből! – de végtagjaim nehezen engedelmeskednek. Karomra és lábamra mintha ólomsúlyok nehezednének, úszásom akár egy lassított filmfelvétel. Végre a felszínen vagyok, kinyitom a szemem, de a környező, gyönyörűségesen vad táj képe nem akar tisztulni. Pillanatnyi figyelmetlenség – és az egyik kontaktlencsémet már ki is mosta szememből a víz. Amikor levetettem magam az 5 méter mélyen tajtékzó, 11 °C-os vízbe, egy pillanattal később csuktam be a szemem...
A vízből kilépve még mindig nem vagyok szárazon. A kb. 3 km hosszú szurdokban 7 óra hosszat csuromvizesen dideregve tölt el az ember, mire a szűk rész végére ér. Újabb akadály következik. Meredek sziklafalak, alattunk rohan az ár, de itt ugrani nem lehet – ahhoz túl sziklás a meder. Kötélbiztosítással kell ereszkednünk, miközben állandóan kapjuk nyakunkba a hideg zuhanyt. Vízesésben szétpermeteződő vízcseppek és vízfüggönyök takarásában kell meglelnünk a megfelelő lépések és fogások helyét.
Az Osumiban
– Hiszen ez „termálvíz!” – kiáltunk fel, mikor először vízbe mártózunk, és ezt megerősíti a hőmérő is: 23 °C-ot mutat. Nincs didergés, lehet önfeledten gyönyörködni a tájban. 30–50 m magas, oszlopszerű sziklafalak kísérik utunkat. Szikrázó nyári napsütésben, könnyedén úszkálva haladunk előre. Káprázatos a látvány! A szurdok szépsége, vad látványa vetekszik a Nevidióéval, haladni mégis könnyű benne. A hátizsákomban lévő vízhatlan dobozom felhajtóereje a víz felszínén tart, csak a hátamra kell feküdnöm, és rábíznom magam az alattam úszó „varázsszőnyegre”. Magasan a fejem fölött a szurdokperemek szinte egymást érő kontúrjait látom, amit az ember által még nem háborgatott, érintetlen erdő fái és bokrai tarkítanak. Mintha egy természetfilm kockái pörögnének a szemem előtt, és miközben egy karral úszom a hátamon, a másik kezemmel filmezek és fényképezek.
Alkalomhoz illően
A neoprénruha a legtöbb szurdokban alapkövetelmény: csak így védhetjük ki az állandó fázás veszélyeit. A ruhaminőséget a levegő és a víz hőmérséklete, valamint a túrázó testi felépítése (értsd: kövér vagy vékony) szabja meg, de befolyásolja az is, milyen hosszúak az egyszerre leúszandó szakaszok, illetve az egész túra, és persze az sem mindegy, hogy süt-e a nap. A szűk szurdokokban a falak is akadályozzák, hogy elérjenek minket a melegítő napsugarak!
15 °C alatti vízhőmérséklet esetén hosszú ujjú és hosszú szárú, vastag, 6-8 mm-es ruhába bújjunk! Az sem árt, ha van fejrésze is. Nem kell félni attól, hogy ilyen vastag ruhában nem bírunk mászni a sziklákon. Melegebb vízben és napsütésesebb szurdokban a vékonyabb, rövid ruha is elegendő lehet.
Egy kisméretű hátizsák, benne egyszerű, de vízhatlanul záródó konyhai műanyag dobozokkal jól megvédi értékeinket a beázástól. Ebben férjen el egynapi élelem, pulóver, öngyújtó, fejlámpa, esetleg a fényképezőgép! Mindig úgy menjünk be a szurdokba, hogy ne érjen váratlanul, ha bent kell éjszakáznunk! A szurdokokból ugyanis nem lehet akárhol kijönni. Ha nem érjük el, vagy elvétjük a kijövetel lehetőségével kecsegtető pontot, ha át vagyunk fázva, nincs élelmiszerünk és száraz ruhánk, ha tüzet sem tudunk gyújtani – komoly veszélybe kerülhetünk.
Szöveg és kép: Szabó Ödön
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
