A városban barangolva hosszú másodpercekre, olykor percekre is magával ragad az ismerős érzés... itt már jártam, ezt már láttam. Az „Angyalok váro­sában” mintha csak időgépbe ültünk volna, hirtelen egy egészen más világban találjuk magunkat. A jelenben mozogva, sarokról sarokra haladva, városrészeken átvágva mintha valaki ott, fent, a fejünk felett csavargatná időgépünk gombjait.
Gondolhatnánk, hogy csak mi — a város vendégei — érezzük mindezt, de inkább tűnik úgy, hogy a helyiek egy része is ottmaradt egy számára boldogabb, élvezhetőbb világban. Nem is csoda, hiszen Los Angeles számos, mára a kortárs-kultúra szerves részét képező szubkultúra bölcsője; ott, ahol Kerouacnak köszönhetően a legendás 66-os út is dobbant még egyet a mólón, mielőtt végleg belevész a Csendes-óceánba.

Talán Danny Zuko vásárol benn Sandynek új blúzt a Melrose Avenue valamelyik boltjában. A helyi életérzést kellőképpen magunkba szíva pedig már mi sem tűnne természetesebbnek, mint a T-birds egész csapatát üldögélve látni valamelyik szomszédos kávézó teraszán. Ami biztos – és a Grease óta már mi is tudjuk! –, hogy az autóra festett lángok menők voltak akkor is, most is, és még lesznek is egy jó darabig

Valószínűleg a Pac-mannel és a Donkey Konggal világhírűvé lett cég, az Atari sem gondolta volna komolyan, hogy a 70-es évek közepén kihelyezett játékgépükkel örök emléket állítanak egy letűnt gépkorszaknak. A burger és sör elfogyasztása után, egy ilyen múzeummá előlépett vendéglátóegységben joggal érezhetjük magunkat Piedonénak, aki csak megfáradt valahol két fuvar között
a poros Kalifornia útjain

Az igazán szerencsések akár ötször is találkozhatnak Michael Jacksonnal, mire végigsétálnak a Hollywood Boulevard-on. És mivel az időgépünk természetesen jól működik, mindig egy-egy más korszakában láthatjuk viszont a Mestert, aki – ha Hollywood filmtörténelmének nem is – a város ezen részének kitörölhetetlen ikonja

Szöveg és kép: Süveg Áron

A teljes cikket A Földgömb 2010/5-ös számában olvashatja!