Föld alatt kanyargó folyómedrek, tágas aknák, gigászi méretű cseppkőoszlopok, finom borsókövek, girbegurba
heliktitek, bokorként elágazó aragonitásványok, különleges, felszín alatti élővilág, őskori kultúrák nyomai, európai jelentőségű paleontológiai leletek…
Csak hogy néhányat említsünk címszavakban az Aggteleki- és Szlovák-karszt (a Gömör–Tornai-karsztvidék) felszín alatti értékeiből. Bár már 20 év is eltelt azóta, hogy a két ország közös előterjesztése nyomán a helyszín elnyerte a világörökség címet, még mindig nagyon sok téren az ismeretlenség homályába vész. Ennek magyarázata, hogy mindkét ország perifériáján, távoli, eldugott vidékén húzódik, ráadásul értékeinek legnagyobb része rejtve marad a nagyközönség előtt.

Egyedi, érintetlen, összetett

Már régóta ismert, hogy a hazánk északkeleti szegletében megbújó, kicsinyke mészkővidék, az Aggteleki-karszt egyedülálló látványosságokat és több szakterület számára is óriási jelentőségű tudományos értékeket rejteget a föld alatt. Ám az, hogy mindez a határ túloldalán húzódó Szlovák-karszttal együtt egységes rendszert alkot, valószínűleg már jóval kevesebbek számára egyértelmű. Hiszen a 20. században hosszú évtizedekig a térképeken is csak fehér foltként szerepeltek a határon túli területek, és az ide látogató turista is csak nagyon körülményes módon, óriási kerülőket téve tudott átjutni a túloldalra – már ha egyáltalán eszébe jutott ilyesmi.
Ilyen körülmények között az uniós csatlakozás és a schengeni határnyitás létrejöttét jóval megelőzte a gondolat, amikor a két ország – Magyarország és Szlovákia – közösen terjesztette elő a területet az UNESCO-világörökség címre.

Fotó: Egri Csaba
A Baradla és a Domica. között a Styx-ág teremti meg az összeköttetést. Hosszú évtizedekig masszív vasrács zárta le a határt a föld alatt, melyet csak a schengeni csatlakozás után bontottak el

Az ötlet eleinte mindkét országban csak maroknyi szakember rögeszméjének tűnt, és talán ők maguk sem mertek igazán hinni a dolog sikerében. Hiszen az évezredek óta sűrűn lakott, és átformált Európában természeti jellegű világ­örökségi helyszínek elfogadására már akkor is csekély volt az esély.
Az 1995. december 6-án Berlinben kimondott „igen”-nel hazánk azóta is egyetlen, tisztán természeti világörökségi helyszíne került fel a jeles listára. A cím elnyerése még nagyobb jelentőséget kap annak tudatában, hogy ugyanabban az évben a világ talán legszebb, legkülönlegesebb barlangjait felvonultató, új-mexikói Carlsbad Caverns Nemzeti Park is szerepelt a pályázók között – egyébként szintén sikerrel. Korábban pedig csak a Föld leghosszabb barlangjaként ismert észak-amerikai Mammoth Cave és a szlovéniai Skocjan-barlang kapott helyet a listán, vagy épp olyan barlangok, amelyek nem természeti értékeik, hanem valamilyen hozzájuk kapcsolódó régészeti vagy kultúrtörténeti érték miatt jelentősek.

Fotó: Egri Csaba
Meteor-Barlang. Jellegzetes víznyelőbarlangunk, melynek lépcsőzetesen lefelé tartó járata hazánk legnagyobb barlangtermébe, a gigászi cseppkőoszlopokkal díszített Titánok-csarnokába vezet

A világörökségi cím elnyerésének sikere egyértelműen nem egy-egy barlang kiemelkedő szépségében vagy egyedülállóságában rejlett, hanem a felszín alatti világ sokféleségében, összetett fejlődéssel kialakult, bonyolult vízrajzi összefüggéseket felvonultató, egymástól független rendszereiben, változatos formakincseiben keresendő. Így az Aggteleki- és Szlovák-karszt a mérsékelt övi, középhegységi karsztosodás egyik legkiemelkedőbb és legkomplexebb földi példája, melyhez a felszín alatti világ viszonylagos érintetlensége, legnagyobb részének minden emberi beavatkozástól mentes jellege is társul. Ráadásul a világ­örökségi cím odaítélésében meghatározó szempont volt az is, hogy mennyire biztosított a terület jövőbeni védelme és sértetlen fennmaradása.

Változatos formakincs

Bár a megőrzendő terület határát a felszínen jelölték ki, maga a világörökségi cím egyértelműen a felszín alatti világra, az ott húzódó barlangokra, barlangrendszerekre vonatkozik. A két karsztterületen együttvéve ma már több mint 1300 barlang ismert, melyből majd’ 300 Magyarország területén nyílik. És szinte minden járatrendszer jelen van, amit csak a domborzat és az éghajlat lehetővé tesz: a nagy többséget a folyóvizes eredetű barlangok adják, de nagy számban fordulnak elő zsombolyok, jelen vannak a hévizes és szerkezeti eredetű barlangok, de még néhány édesvízi mészkőben kialakult üregre is akad példa.

Fotó: Egri Csaba
Ritka ásványkiválások. A világörökségi területen a különböző cseppkőtípusokon túl sok barlangban látványos ásványkiválások is létrejöttek. A hazai oldalon az Esztramos-hegy járatainak borsókövei, a szlovákiai részen az Ochtinai-aragonitbarlang ágas-bogas aragonitbokrai a legkülönlegesebb képződmények

A rendkívüli változatossághoz hozzájárul, hogy a hosszú időn át folyamatosan tartó karsztfejlődésnek köszönhetően a különböző barlangtípusok a barlangfejlődés különböző állomásait képviselik: a kicsi, fiatal, szűk járatoktól kezdve a hatalmas méretű folyosókig és csarnokokig igen széles a paletta. Ráadásul a függőleges szerkezeti mozgások következtében sok helyen több, egymás fölötti szintben is kialakultak barlangjáratok a Baradla, és Vass Imre-barlang esetében három, a szlovákiai Jászói-barlang esetében öt szint is létrejöhetett. Számos folyóvizes eredetű barlang még ma is aktívan szállít vizet az év egy részében, vagy akár egészében is: ilyen például a környék egyik legnagyobb hozamú karsztforrása, a Tohonya-forrás vizét szállító Kossuth-barlang, vagy a Komlós-forrás vizét felszínre vezető Béke-barlang.
A területen egyedülálló sűrűségben fordulnak elő egy máshol viszonylag ritka és különleges barlangtípus képviselői: az aknabarlangok, vagy más néven zsombolyok. A Gömör–Tornai-karszt nagy karsztplatóinak mindegyikén találkozhatunk velük, de legnagyobb számban a határral kettészelt Alsó-hegy fennsíkján sokasodnak. Közös jellemzőjük, hogy gyakorlatilag egyáltalán nincsenek vízszintes járataik, csak és kizárólag függőleges aknák sorozatából állnak, akár olyan bonyolult térformákat kialakítva, mint a Szabó–Pallagi-zsomboly, amely több, egymással párhuzamos, kis ablakokkal vagy párkányokkal összekötött, függőleges aknák rendszeréből tevődik össze.

Különleges képződmények

A barlangok képződési folyamatai meghatározzák a bennük kialakuló ásványkiválásokat is, melyek szintén rendkívüli sokféleségben és változatosságban jelennek meg a térség barlangjaiban. A folyóvizes barlangok járataiban a függő- és állócseppkövek, cseppkőzászlók és -lefolyások különböző változatai a leggyakoribbak. Ám mellettük itt fordulnak elő leginkább a csepegő vizek által létrehozott barlangi gyöngyök, a változatos formában és méretekben megjelenő heliktitek, vagy a barlangi patak vizéből felépülő édesvízi mészkőgátak.