A Sátorkőpusztai-barlangot 1946-os felfedezésekor Magyarország egyik legkülönlegesebb barlangjának tartották. Gazdag formavilágát, szépen



oldott falait, kristályos kiválásait megkülönböztetett figyelem övezte

A medvéknek mindig is kiemelt szerep jutott az emberi kultúrában. Elég csak arra gondolnunk, hogy a mackók valószínűleg még napjainkban, a transzformer és pokémon korában is bízvást a legkedveltebb gyermekjátékok közé tartoznak. Azt pedig, hogy a múltban ez egészen biztosan így volt, számtalan vásárlási kimutatás is igazolja. A lélektannal foglalkozók szerint az álomban megjelenő medvealak a szülőt, főképp az apát, így az erőt, a biztonságot, a támaszt és a védelmet (vagy az arra való vágyat) szimbolizálja. Számos nép hiedelemvilágában még ma is afféle ősapaként, ősszülőként szerepel. Ha csak a közelmúltra tekintünk, a medve (és itt elsősorban a barna medvéről van szó) kultikus tisztelete az északi népcsoportokra jellemző. De régmúltbéli szerepét hazánkból is kimutatták

Mínusz ezernégyszáznegyven méter. Ötszáz emelet mélység. A fagyos vízben eltűnik Peti lámpájának utolsó fénysugara is, és helyét a mindent elnyelő sötétség veszi át. Örökkévalóságnak tűnő másodpercekig várjuk az előre megbeszélt jelet. Két rántás a vezetőkötélen: minden rendben, átért a túloldalra. Három rántás: baj van! Ebben a mélységben ez majdnem biztosan végzetes következményekkel jár. Segítségre nem számíthatunk; csak magunk vagyunk. És azért épp itt, mert elhatároztuk, hogy elsőként készítjük el a világ legmélyebb barlangjának fotó- és videodokumentációját

Erősen párás, izzasztó levegő csap meg, ahogy kilépek a repülőgépből. A kifutópálya aszfaltja izzik a talpam alatt a szikrázó októberi napsütésben. A tikkasztó környezetben egyedül a parányi reptér épülete nyújt árnyékot és kellemes hőmérsékletet. Ellenőrzés híján azonban gyorsan magam mögött hagyom. Odakint hófehér, Dubajból vadonatújan behozott taxik és hatalmas, fekete terepjárók várakoznak az érkező utasokra és családtagokra. A Qeshm-szigetre érkezve határozottan úgy érzem, mintha átléptem volna az országhatárt. Egyedül a nemzeti lobogó és a repülőtér épületének falára felfestett, Khomeini és Khamenei ajatollahokat ábrázoló képek emlékeztetnek arra, hogy még Irán területén vagyok. Beléptem azonban egy varázslatos és igen különleges részére: egy kis Arábiába a perzsa óriásban…

A ma emberének is szüksége van zarándoklatra, persze modern köntösben, GPS-nyomvonallal és ökológiai tudattal körítve, így nem csoda, ha a hosszú távú túraútvonalak virágzását és kibontakozását éljük. Ez a törekvés még a volt Jugoszlávia békés föltámadását is elérte – legalábbis a hegyi turizmus terén. Így született meg a Via Dinarica – az út, mely végigvezet a Dinári-hegyvidéken a szlovén Postojnától az albán Jezerce csúcsáig, 7 mai országot érintve (s lett volna kettő néhány évtizeddel ezelőtt). A Via Dinarica fő nyomvonalát a „Fehér Ösvény” jelenti, ami – nevének megfelelően – a fehér, kopár magaskarszt vonulatait fűzi sorba. Jelenleg kidolgozás alatt áll a „Kék Túra”, ami az Adria mentén, fél szemmel mindig a kék tengerre tekintve halad, továbbá a belső, erdős övezeteken át kígyózó „Zöldút”. Ez utóbbihoz tartozik a szerbiai Tara-hegység is. És hogy ne legyen félreértés: a híres Tara-kanyon nem itt, hanem Montenegróban húzódik, de szurdok azért itt is akad, és ugyanaz a víz csörgedezik benne, mint a Tara-kanyonban, csak éppen ezen a szakaszon már Drinának nevezik a Tarát

Aki a természetben nyitott szemmel jár, hamar belátja, hogy az nem igazodik az emberi léptékekhez

A tervezés során sötétben tapogatóztunk. Nagyon kevés adat állt rendelkezésünkre. Térkép egyáltalán nem – pedig voltak iráni kapcsolataink. Szerencsére „Google a barátunk”: Vani addig kutakodott, amíg az ismert Damavand (5671 m) mellett további havas és megmászható négyezres csúcsokat is talált, Teherántól elérhető távolságra. Kinyomtattuk, és irány Irán, ahová a politikai enyhülésnek hála ma már könnyű eljutni.

Budapest korántsem csak építészet, történelem, irodalom, gasztronómia és nagyvárosi pezsgés

Egy tolvajtól lopni tán nem akkora bűn... Széchenyi Zsigmond maga vallja be fél évszázaddal ezelőtt írt „Denaturált Afrika” című könyve első soraiban, hogy írása címét suttyomban orozta el egy (hozzá képest) 40 évvel korábbi amerikai szerzőtől

20 éve az UNESCO-listán az Aggteleki- és Szlovák-karszt felszín alatti világa

Gumicsónakunk halkan siklik a kristály­tiszta, még a sötétben is átlátszó tavak vizén, miközben hatalmas cseppkőosz­lopok között kanyargunk a föld alatti folyó medrében

A havas tájban munkások serénykednek. Hol a motoros szán zúgása, hol a láncfűrész vijjogása töri meg a csendet, s olykor magyar beszéd foszlányai ütik meg fülemet

Eldborg, Kirkjufell, Helgafell – már igazából a repülőn feltűnhetett volna, hiszen az izlandi légitársaság gépei jellegzetes hegyekről kapták nevüket

Lélegzetelállító, fehér homokdűnék, melyeknek azúrkék tenger mossa a lábát, tornyosuló, csipkés hegyek, vendégszerető emberek, különleges hangulatú tájak és még különlegesebb növények. A Szokotra név jelentését egy mára már elfeledett, ősi dialektusból eredeztetik. A régiek a „Eipheba Sakhotora” nevet adták a szigetnek, ami azt jelenti: „A boldogság szigete”. A turizmus berkeiben csak most kezd elterjedni mint fogalom, ám a biológusok számára már hosszú ideje az. A bennszülött fajok számát illetően Hawaii és a Galápagos-szigetek után ez a Föld harmadik legjelentősebb szigete: növényeinek 37%-a például sehol máshol nem fordul elő

Húsz éve, hogy magyar barlangkutatók rendszeresen felkeresik az olaszországi Canin-plató tömbjében elhelyezkedő Michele Gortani-barlangrendszert. Kutató­expedícióikkal folyamatosan tárják fel az addig ismeretlen járatokat, hogy a barlang több kilométeres járatrendszerét újabbakkal növelhessék. Börcsök Péter, a Gortani Expedíció vezetője.

A József-hegyi-barlang legnagyobb értékei a máig érintetlenül megőrzött, többnyire hófehér ásványkiválások. Annyira látványosak, hogy az ide látogató neves külföldi szakemberek többsége a szintén kiépítetlen, ezért a nagyközönség előtt ismeretlen új-mexikói Lechuguilla-barlangéihoz hasonlítja őket, melyek – közmegegyezéssel – a világ legszebb barlangjának ékkövei!
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy mára világhírnévre tett szert a természet e remekműve, amely rendhagyó módon nem a lakott területektől távol helyezkedik el, hanem épületek, kertek és utcák alatt húzódik.

„Montalbano miatt jöttek? – kérdezi szállásadónk, miközben a szűk sikátorban vonszoljuk bőröndjeinket. – Ragusába mindenki őmiatta jön” – teszi hozzá mosolyogva. Mi pedig elégedetten nyugtázzuk, hogy akkor jó helyen járunk. A vad tengerpartok, a napsuütés, a tűzhányók, az irodalmi kertek, az ókori romok mellett ma már Montalbano felügyelő Szicília egyik legnépszerűbb turisztikai vonzereje. Andrea Camilleri regényhőse – akit a filmvásznon Luca Zingaretti alakít – az élhető és szeretni való Szicíliát mutatja be, amelyet hosszú évtizedek óta fojtogatnak a Polip karjai, ahol sajátos törvények uralkodnak, és a tisztelet szónak sokkal mélyebb jelentése van, mint a világ bármely más részén

Földalatti rekordok, magyar barlangászok itthon és külföldön, három dimenziós fotózás. Vendégünk Egri Csaba geográfus, informatikus, a Vidékfejlesztési Minisztérium barlangtani referense, amatőr barlangkutató.

A ”Szilva út”, ”Palóc út”, vagy éppen a ”Gótikus út” elnevezés egy-egy vidékünk legjellegzetesebb vonását, fő karakterét igyekszik – turisztikai brand-teremtéssel – egy szóba sűríteni. Ha pedig az Erdély peremi Torockói-hegység a célterület, aligha találnánk jobb, jellemzőbb márkanevet, mint a ”Kőközök útja”