Ha e földdarabokat egy-egy négyzetnek gondolván ugróiskolát játszhatnánk tizenhétezernél is több szigetén, minden bizonnyal megértenénk, hogy a megannyi elszigetelt földdarab miként köt mégis egységbe annyi embert vallástól, nyelvtől függetlenül. Azért földközelből is megsejthetünk mindebből valamit…

Áldás a békesség

Indonézia a Föld negyedik legnépesebb országa, egyben a legnagyobb muszlim lakossággal rendelkező állam. Bár a helyi szokások, hagyományok kétségtelenül sokat módosítottak a vallás határain, ma tízből kilencen az iszlám valamely ágát követik. Ilyen például a jávai kultúrához tartozó abangan irányzat is, amely rugalmasan követi az iszlám tanítását, egyben hindu, buddhista és animista elemeket is magában foglal.

Nem kispályás otthonka. A Függetlenség Napjának felszabadult rendezvény-özönéből fénylő csillagként emelkednek ki az ünnepi focibajnokságok, átgondolt sminkkel és valójában utánozhatatlan, de itthon is követendőként ajánlott dresszel

Fotó: Polgár András

Az iszlám térnyerése előtt a szigetvilágban a hinduizmus és a buddhizmus (az indiai vallási filozófiák) voltak meghatározók, ezen időszak legcsodásabb emlékei a korábbi főváros, Yogyakarta („dzsokdzsa”, ahogy a helyiek nevezik) határában található Borobudur buddhista, illetve Prambanan hindu templomegyüttesei – mindkettő UNESCO kulturális világörökségi helyszín. Mára e tanok jelentősége csökkent, ugyanakkor mind a keresztények – protestáns, illetve katolikus hitűek –, mind a zsidóság jelen vannak a szigeteken.
A családi hagyományoknak megfelelően mindenki szabadon választhatja meg vallását, az egyetlen kitétel, hogy vallásosnak kell lenni! (Papíron legalábbis, mert a személyi igazolványokban van egy kötelező vallásrubrika.) Annyi azonban bizonyos, hogy az ázsiai embernek az istenhit mindenképpen többet jelent, mint egy átlagos európainak.
Indonéziában a világvallások egymásra hatása hosszú időre nyúlik vissza, így mára komplex hitvilág alakult ki a szigeteken. Talán éppen ez a kulcsa annak, hogy a világvallások egymást segítve tudnak békében meglenni, beteljesítve eredeti funkciójukat.
Az ország sokszínűségéhez tartozik a bevándorolt népek asszimilációja is. A legnagyobb nemzeti kisebbség a mintegy 3,5 millió főt számláló kínai, akiknek többsége városokban él. Arányuk az ország népességéhez képest elenyésző, jól ismert igyekezetüknek köszönhetően azonban rengeteg helyi vállalkozás került a kezükbe.

Függetlenség és multikulti

Indonézia a 350 évig tartó gyarmati sor után megküzdött önállóságáért. Az eredmény egy elnyomástól és kizsákmányolástól mentes, független egység. Az 1945. augusztus 17-én kihirdetett függetlenség meghatározza az Alkotmányt, melyben lefektették az állam öt alapelvét – ez a Pancasila. Nevezetesen: hit az egyetlen, legfőbb Istenben, igazság és civilizált emberség, Indonézia egysége, belső bölcsesség által irányított demokrácia, mely a képviselők közti tanácskozásból fakadó egyhangúságban rejlik és szociális igazság Indonézia népének.
A Pancasila tehát megteremtette az egységes indonéz állam filozófiai alapjait, a lehető legharmonikusabb módon támogatva a nemzet vallásos életét úgy, hogy közben egyik vallást sem helyezi a másik elé. Indonézia valódi multikulturális társadalom, mindezt pedig az eltérő vallási irányzatok, a több száz etnikum és a közel 350 nyelv vagy nyelvjárás sűrűjében létrejött hagyományok garantálják. Ez a különbözőség egysége, helyi kifejezéssel élve: bhinneka tunggal ika. A sokszínű karakteren a folyamatos fejlődés sem ejtett sebet. Sőt, a helyiek éppen úgy tartják, hogy az indonéz kultúra ereje az új helyzetekhez való alkalmazkodásban rejlik, mert a pozitív folyamatokra nyitott, míg a hátrányos befolyásnak ellenáll.
A függetlenség kivívását tavaly nyáron már 70. alkalommal ünnepelték. A hivatalos protokollesemények mellett szemet gyönyörködtető programokkal teszik emlékezetessé a dicső napot – nem minden ország ünnepli ilyen felszabadultan függetlenné válásának évfordulóját! Egy panjat pinangnak nevezett játékban egy kérgétől megfosztott, majd olajjal bekent törzsű fa tetejére kell felmászni az ott elrejtett nyereményért. De elmaradhatatlan a vászonzsákban futás – a lomba karung goni – is, a legkisebbek kedvence pedig a rizskrékerevő verseny, a lomba makan kerupuk, ahol az indulók hátratett kézzel falják a madzagra lógatott kekszféleséget. Számomra mégis a leglátványosabb a kispályás focibajnokság volt, amit a férfiak – feminin jellegüket továbbhangsúlyozva – kis, otthonkaszerű ruhákban játszanak.

Metropolisz – metró nélkül

Jáva nemcsak Indonézia, de a világ egyik legsűrűbben lakott területe is, az ország lakosságának több mint fele ezen a szigeten él; a Magyarországnál valamivel nagyobb területen 150 millióan zsúfolódnak össze! A sziget északnyugati partvidékén fekvő főváros, Jakarta a nagyvárosok összes gondjával-bajával küzd.

Vízi úton. A teher- és személyszállításban a hajózásé a vezető szerep: a szigetvilágban továbbra is a víz az úr. A nemzetközi kereskedelem viszont átalakulóban: a kivitt áruknak már korántsem csak Japán a felvevője, hiszen jócskán megnőtt az USA, valamint az Európai Unió jelentősége

Fotó: Polgár András

A város közlekedési térképét tanulmányozva elcsodálkoztam, hogy a sok, egymást metsző, színes csík nem metróvonalakat jelöl, csupán a fő buszjáratok hálózatáról tájékoztat. Az első földalatti kiépítése még csak most van folyamatban. Szerencsére a széles sugárutakon legtöbbször külön buszsávot hoztak létre – legalábbis elméletileg. Csúcsidőben így is hosszú sorokban kell várakozni a buszajtók magasságához emelt váróplatformokon, hogy végre felnyomakodhassunk valamelyik járműre. A felszállás után pedig – külön sáv ide vagy oda – nagy eséllyel kerülhet az ember Jakarta egyik közlekedési dugójába.
A legolcsóbb tömegközlekedési eszköz a vonat. A vasút minden irányból pókhálószerűen telepszik a városra, ingázók áradatát szállítva nap mint nap. A pénztárban még nem sejtettem, hogy a menetjegy megvásárlásával egyben szociológiai tanulmányútra is befizetek.