Terepjárók

Félidőnél járunk. Tegnap megdőlt az egyhuzamban sátorban töltött esték száma, amit még Ausztráliában állítottunk be. Ma este volt a 18. sátorozás egyhuzamban. Fáradunk. Én már tudnék egy ideig csak ülni és mondjuk olvasni, de még sok minden van hátra. A csapat remek. Klasszikusan a szabadság első hete után szoktak összeveszni a házastársak keményen. Ezidáig még kisebb morgás is alig volt. Remekül együttműködünk, mindenki csinálja, amit kell és jól elvagyunk.

A mai nap során sok szépet láttunk, sokat ástunk, és ennek kapcsán sokat tanultunk. Földtan-földmunka alapszak.

Eddig leginkább csak turisták által látogatott vidékeken jártunk. Most azonban két napos autózással megjártuk az egyik folyóvölgyet, be nyugat felé a Karib-tengertől. A cél a Hitoy-Cerere National Reserve, ahol bent a hegyek között van egy kis kutatóállomás. Az út meredek és sáros, végre a terepjáró is rendeltetésénél van. Terepet jár.

Reggelenként vekker helyett a bőgőmajmok ébresztenek minket. Kb. 4.45-kor mikor kezd világosodni (7. északi szélességen vagyunk, a Nap 5.15-kor kel, 17.55-kor nyugszik, azaz 12 óra 40 percet van fent). A trópusokon reggel a napot fellövik az égre, és este lezuhan, azaz nagyon rövid a szürkületi periódus. A Nap utáni tájékozódás is nehéz, mivel nagyon hamar már olyan magasan van, hogy nem lehet tudni, merre van dél.

Tegnap este megszőttem a 4 darab max. 23 kilós csomagot. Szépen elfértünk, de kellett permutálni, hogy a felfújhatós gumikajak és az evezői is elférjenek. Van nálunk jelentős mennyiségű Betadine, Canesten és púder, hogy ne penészedjünk meg. No meg ponchók, amik sokkal jobbak mint a GoreTex flancos túrakabátok. Irány Costa Rica esőerdős vidéke!