…Ez négy hónappal ezelőtt történt. Azóta átálltunk a chilei bioritmusra, sőt, a saját hazai szememmel nézve rémesen elchileiesedtünk

Kis chilei szürrealitás: a nyitva-zárva dilemmája

Este tízkor még simán a játszótéren vagyunk (ekkor válik elviselhetővé a nyári hőmérséklet), és az, hogy a termálfürdő éjfélig nyitva van, használható hírnek számít számunkra is. Megszoktuk az este 10-es vacsorát az éjféli lefekvéssel. Értjük, mire való a szieszta, és hogy miért van zárva minden 12 és 15 között. Valamikor aludni is kell…

Fotó: Nagy Éva Johanna

Chile szerte találni saját hobbiból megkezdett, és turistalátványossággá fejlődött helyeket, múzeumokat. Ilyen Punta Arenasban a Rio Seco természettudományi gyűjtemény. Művészi vénával ellátott biológus barátok kezdték el gyűjteni azt, amit az óceán kidobott, és szokatlan, kreatív módon ki is állítják e maradványokat.

Ám a kiállítást megtalálni is kaland, mert „rejtett hely”.

Fotó: Nagy Éva Johanna
A kis kardszárnyúdelfin (Pseudorca crassidens) koponyái

Mi is egy Puerto Varas-i festő hölgytől tudtunk létezéséről. Egy óra hosszat kerestük barátunk, Lucho Godoy, a Magyarország tiszteletbeli konzuljának lendületesen kérdező segítségével. Na, megvan. Zárva. „Miguelék elmentek Puerto Natalesbe, Julietáék a tengeren vannak, José Santiagóban, hát, sajnos csak holnap lesz itt valaki, háromtól hatig. Ha nem lesz itt mégsem senki, itt vannak a telefonszámok (16 darab számot nyomnak a kezünkbe a szomszédos hotelben), ezeket kell felhívni, vagy csak kiabáljunk. Valaki meghallja.”

– Aj, hombre, kis chilei szürrealitás! – summázza nekünk Lucho.

Semmi gond. Szeretjük a kalandokat. Másnap szakadó esőben kiáltozunk, Miguel meghallja.

Fotó: Nagy Éva Johanna
Ha belegondolunk, bizarr ez a könyvespolc
Fotó: Nagy Éva Johanna
Az utcáról nézve is meglepő az ablakdekor

Művészet mindenhol

A chilei utcák tele vannak falfestményekkel. A graffiti-művészet vagy streetart legális, sőt sok helyen bérlik is rá az alkotókat. Egy-egy lepukkant környéket nagyon feldob néhány nagy felületű színes történetmesélés. A legtöbb kép a mélyen gyökerező indián identitásról, a természettel való szoros kapcsolatról szól.

Fotó: Heiling Zsolt
Valparaíso utcáin

A művészek sokan vannak, még az utazók számára is láthatóak, és az is látszik, hogy munkájukat értékelik és használják. Köztéri installációk fényképezkedéshez, szobrok a játszóterek részeként. Apró boltok iparművészek elérhető árú áruival, a napilapokban mindig bemutatnak néhány alkotót, építészt.

Fotó: Nagy Éva Johanna

Nemcsak a vizuális kultúra népszerű. A családokban többen is játszanak valamilyen hangszeren, éneknek vagy színjátszanak. A lámpás kereszteződésekben zsonglőrmutatványos fiatalok adják elő tudományukat a pirosnál, majd a lassú zöldnél kalapoznak. Mutaványaik (pl. narancsszín terelőbólyák egyensúlyozása monociklin labdákkal, banánokkal kiegészítve) ugyan kéretlenek voltak, de eredetiségük révén jó fogadtatásra találnak, és potyognak a 100-500 pesósok.

Fotó: Nagy Balázs
Punta Arenas. Az első bevándorlók emléke előtt tiszteleg a szoborcsoport. A gyerekek játszhatnak rajta

Többször béreltünk kis lakást santiagói ügyintézéseinkkor, általában az elérhető árú toronyházakban. Az élet éjjel 3-ig is tart egy nyári hétvégén. Ha hangosan szól a sláger, az egész tömb hallja és hallgatja. Sőt, lent a köztereken is mozog rá a népesség.

Fotó: Nagy Éva Johanna
Fotó: Nagy Éva Johanna
Puerto Natales, büszkék a gyökereikre

Türelem, tornaterem

Nekünk is feltűnt, és a 30 éve Chilében élő Szilágyi Jutka, Lucho felesége is csodálattal beszél arról, hogy mennyire türelmesek a chileiek. A pénztári sorban, a bankban, az utakon (Santiago kivételével), sőt, a gyerekeikkel is. Egy hangos rászólást, ideges gyerekfegyelmezést nem hallottam számos játszótéri óráinkban. És a gyerekek nem is csinálnak hajmeresztő dolgokat. Ez nekem is erőt ad, miután két nyári szünetnyi időt töltök együtt a gyerekekkel 0-24 órában. Miközben az egyik kiskamasz, és a folyamatos tanulás fontos feladatunk út közben.

Van azért, amit még mindig nem értünk. Az autópályán miért népszokás jobbról előzni, miért nem hallottak még a jobbra tarts szabályáról, miért elakadás-jelzővel kanyarodnak – ki tudja, épp merre? Miért hideg vízzel mos minden mosógép, miért divat reggel akár tíz fokban is vizes hajjal elindulni otthonról? Ám ezek a kérdések nem felháborodottak, csak olyan karszéttárósak, mert ez Dél-Amerika kis chilei szürrealitása. Így szeretjük.

Fotó: Nagy Éva Johanna
Takarólemezek Santiago belvárosában
Fotó: Nagy Éva Johanna
Extrém alpin guerillafestők éjjeli alkotása a bontás után. Valdívia
Fotó: Nagy Éva Johanna
Huasco-völgy az Atacama régióban