Az Ibériai-félsziget északkeleti részén, a Földközi-tenger felől a Katalóniai-hegyvidékkel lezárt Ebro-medence mélyén különleges lények tűnnek fel. Főleg, ha 500 m-es magasságból nézzük a tájat.
Mit nekünk Izland hihetetlenül éles, kontrasztos színvilága és fonatos olvadékvíz-hálózatai, turistamágnesként működő, pompás völgyei...!?
Egész Chile úton van. Tényleg. Szerintem mindenkivel találkoztunk az utakon… A családok szabadságon, így mi is kivettünk néhány napot, és a sivatagos Vallenárból a hűvösebb „Dél” felé vettük az irányt.
4500 méteren búcsú a családtól: bár Léna felmászott 5000 m magasra is, huzamosan ott lenni, vagy még jóval magasabbra kapaszkodni nem feltétlenül egészséges egy 10 évesnek… Főleg hogy a szél, a hideg, a por és a szárazság csak fokozódik fönt.
A gyakori, hosszútávú autózások gyerektürelem- és szülőidegrendszer-próbáló utak Chilében. Márpedig a 4270 km-es, hosszanti fekvésű országban nagy távolságok vannak. Az ép szülői agyak és a gyermeki lelkesedés fenntartása érdekében valamit tenni kell.
Tizenöt évvel ezelőtt, az Antarktiszra jövet s menet. A chilei légierő Antarktiszi-félszigetre induló tudósszállító járatának felszállására vártunk, trekkingezéssel ütöttük el az időt. Ekkor történt, hogy
„Mit nekem te zordon Kárpátoknak
Fenyvesekkel vadregényes tája!”
Petőfi megmagyarázhatatlanul vonzódott az Alföldhöz. A kultikussá vált túraútvonalak közül azonban egy sem halad sík vidéken, ahol napestig bandukolhatnánk ugyanolyan terepen.