Hajmáskér, Hajmáskér! – mondogatja büszkén a nagy völgytalp közepén az azeri juhász, miután ménkű nagy kutyáit (itt nyilván mindegyik a „kaukázusi pásztor” egyik kapitális változata) arrébb hesegette, és megtudta, hogy magyarok vagyunk. A családban fogalom lehet a bakonyi túra – nem is ő, hanem az apja volt a nagy szovjet bázison, de a szép artikuláció közben még neki is ígéretesen csillognak a szemei. Ez a 2800 m körüli völgyrész GAZ66-os terepjáró teherautónk végállomása. Lehet már pár évtizedes, akár 40-nel is tud menni, de rendkívül jól bírja a folyón való átkeléseket. Egy parancsnoki UAZ is jött velünk egy darabig, annak nem valók az itteni hegyi terepek... Innentől viszont már gyaloglás, hóra-firnre települt kőtörmelék és szurdokszerű völgyszakaszok következnek, gyorsan látunk egy elsodort lótetemet is a rohanó patak medrében.

Megy vagy nem? – Működnie kellene, mert ez még szinte autópálya. Itt az UAZ is vígan halad(na), de a GAZ66 éppen rendetlenkedik. Van térerő, jön majd egy másik helyette

Fotó: Nagy Balázs

Járművel idáig – Átérünk a legeltetett völgybe, az út elfogy, csak a mi keréknyomunk látszik. Patakokat keresztezünk, kutyákkal szemezünk, előkerülnek a hajmáskéri emlékek. 2800 m: a követ kóstoló ló mellől már gyalog indulunk tovább

Fotó: Nagy Balázs

Déchy Mór és az aszimmetria

Nem látszik még a főcsúcs, de jó lesz ez a megközelítési irány. Innen délről szelídebb a Nagy-Kaukázus főgerince. Északról, a dagesztáni oldalról óriásiak a meredélyek – a Bazardüzü nem mellesleg Dagesztán legmagasabb csúcsa is, és egyben Oroszország – az Elbrusz utáni – második legnagyobb szintkülönbséggel, 2500 m-rel a völgytalpak fölé emelkedő orma. De az a túloldali terepre igaz, ahonnan távolról is látható a hegy, és messzi árnyékában a mélyen fekvő, széles völgyben a rendkívül sokszínű etnikai összetételű kaukázusi vidék egyik legnagyobb, időszakos piaca is működött – innen ered a bazar csúcsnév.

Az aszimmetria tehát óriási a déli enyhébb lejtők és az északi nagy szakadékok között. Mondhatnánk, ez általános Európában is, de a Kaukázus jelentős részén nem az. (A Kaukázus teljes egésze Ázsiában található, a kontinens határa a hegyvidéktől messze északra fekvő Kuma–Manics-árok.)

A Nyugati- és a Középső-Kaukázusban ugyanis délről érkezik a csapadék zöme, a déli gleccserek is hatalmasra nőttek – és az északi oldalak sok helyen feltűnően menedékesek, szelídek. Itt, keleten viszont már helyreáll a világ rendje... Ez azonban nem új felismerés, hanem Déchy Mór 1907-es megállapítása. Hét nagy, összetett expedíciót (összesen 14 kutató- és hegymászóutat) vezetett a Kaukázusba, ő kapta az első, teljes áttekintő képet e hegyvilágról, és valóban a feltárás legnagyobb úttörője volt! Amikor utolsó vállalkozásán, 1902-ben megmászta a Bazardüzüt (északról), a gleccserek nyomában járt. Előtte egy évtizeddel érték el először a magaslatot (legalábbis olyanok, akik erről hírt adtak), szinte érintetlen terepen járhatott még két alpesi kísérőjével és Laczkó Gyula geológussal.

Kiépítetlen terep – Járt utat járatlanért mindig hagyj el! – tartja a célravezető régi mondás. Itt mást sem csinálhatunk. Főleg az erőteljesebb patakok keresztezése izgalmas

Fotó: Nagy Balázs

Csöndes hegyvilág

Egy bő fél órája, még a zöldellő rétek egyikén, egy folyóteraszon álló katonai tábornál integettek az azeri határőrök: a hűvös hegyi sztyepp előretolt helyőrségének magányában nagy szó, ha nem haszonállatok, hanem emberek tekergetik fejüket a platón. Közben biznisz is köttetik – a minket a völgy felső szűkületén lerakó teherautó visszafelé majd felveszi egyiküket, ami szintén váratlan ajándék.

Virágszőnyeg – Bár a Keleti-Kaukázus általánosságban csapadékszegény, a legmagasabb vonulatok erős felhőgyűjtők, így a 3000 m körüli rétek még nyár derekán is zöldellnek

Fotó: Nagy Balázs

Ugyanis a völgykijáratba, a távoli falvak, városok felé nem vezet út, abba az irányba napokig gyalogolni kellene. Ám egy jó terepjáróval – durva hegyi kaptatókon – át lehet kelni a szomszédos völgybe.

Járművel csak azon keresztül lehet eljutni a civilizációba. Egy erős teherautó többnyire át tud jutni a gerincen – ha a nyári villámáradások nem mossák el teljesen az utat, és a csuszamlások nem rekesztik el a völgyeket. Most csak helyenként, úgyhogy eddig mi sem kerülhettük ki a vad folyómederben autózást... De legalább végigmentünk olyan völgyekben, amiket a nyáron még pihentettek, és 2000 m körül – legelés híján – egészen elképesztően színesen, illatosan, lepkékkel teli burjánzott a derékig érő hegyi sztyeppnövényzetük.