Már több mint 10 éve mérjük megszakítás nélkül (óránként) a hőmérsékleti és nedvességviszonyokat a Száraz-Andok óriásvulkánján, az Ojos del Saladón és tágabb környezetében. A milliószámra begyűjtött adatok sok alapkérdésünkre válaszoltak, de ahogy ez lenni szokott, minél többet tudunk e helyszínről, minél inkább eltüntetünk egy fehér foltot, annál nagyobb számú még finomabb és összetettebb kérdés merül fel a klímaváltozás következményeiről. Tehát maradunk, dolgozunk tovább, de ezzel együtt nézzünk meg néhány fontos alapkérdést és az eltelt évtized során kapott választ!
Tekinthetők-e fagyott víztornyoknak a Száraz-Andok hegyóriásai, melyekből a felmelegedés hatására víz érkezhet a lakott medencék irányába?
Igen. Adataink azt mutatják, hogy ugyan a szárazság miatt földi összehasonlításban igen magasan, de 5000 m fölött mégis jelen van az örökfagy, vagyis a beműszerezett hegyen a felszín alatt megtalálható a kőzeteket cementáló jég. E felső, majd’ 2000 m-es szint hatalmas víztartalékot jelent, bár csak 5600 m fölött beszélhetünk összefüggő, felszín alatti cementjégről. Ennek olvadásából olyan víz keletkezhet, mely pluszvízforrás a sivatagos medencék számára.
E szélsőségesen száraz, hegyi sivatagban most jelen lévő víz már a fogyatkozó örökfagy olvadásából származik?
Még nem. Vízelemzéseink szerint az az időszakos (nyári) patakok és tavak közvetlen táplálója a ritka hócsapadékból származó, kevés olvadékvíz. Ráadásul ez beszivárog a sivatagi aljzatba, télen megfagy, és a következő nyáron felengedve is vízforrást biztosíthat a felszínen. (Legalábbis akkor, ha van alatta összefüggő vízzáró réteg (ami itt leginkább jég), mert egyébként a mélységbe szivárog és a felszínen elérhetetlenné válik.)
Kimutatható-e olyan melegedés, ami megváltoztatja az örökfagy kiterjedését?
Igen. A hegylábtól (4200 m) egészen a hegytetőig (6893 m) a felszín alatti sekély rétegekben és a levegőben is melegedő trendet mértünk. Ez a folyamat nem önmagában melegebb nyarakat takar, hanem a tavasz és az ősz nyáriasabbá válását, vagyis az olvadási időszak hosszabbodását látjuk. Ennek hatására a hegyen lassan felfelé mozdul az örökfagy határa, és egyre szaggatottabbá válik a cementjég jelenléte.
Érzékelhető-e, hogy már viszonylag rövid távon megváltozik az „élettelen” hegyi környezet?
Vannak erre utaló jelek. Mivel a vízzáró aljzatot biztosító talajjég (cementjég) egyre kevésbé folytonos, így az olvadékvíz mélybe szivárgása mind hatékonyabb. Ez a felszíni víz nélküli sivatagi részek terjeszkedését, magasabbra húzódását okozza. Így a megkötetlen felszínt formáló, szélhez kapcsolódó folyamatok szerepe egyre nagyobb.
Hogyan tekintsenek a döntéshozók, vagy épp a területen dolgozók (turizmus, bányászat, határőrség) e változások hosszú távú következményeire?
Bár a hegy hőmérséklete emelkedik és ez fokozza az olvadást, a víz egyre ritkábban jelenik meg a hegylábi területeken, mert az örökfagy határának emelkedésével és folytonosságának csökkenésével mind nagyobb magasságban szivárog mélyen a felszín alá az olvadék. Hozzáférhetősége leginkább fúrásokra és kutakra korlátozódik.
A nedves helyszínek magasabbra szorulását a sivatag feljebb húzódása követi, vagyis egyre kiterjedtebb területen kell sivatagi körülményekkel számolni.
A hegylábi melegedés és az olvadási szezon hosszabbodása nehezíti a homoksivatagos terepek járhatóságát, mert a laza anyagot összecementáló jég jelenléte időben és térben is csökken.
A vízjelenlétben egyelőre kiemelkedően fontos a ritka, de erős havazások, gyors hóolvadások szerepe. A villámáradások útszabdaló, közlekedésblokkoló eróziója is ezekhez a rendkívüli epizódokhoz kapcsolódik, így a hóborítás és az intenzív olvadás nyomon követése elengedhetetlen. Az idegenforgalmi fejlesztéseknél, az épp tapasztalható, növekvő turisztikai érdeklődésnél és minden útfenntartásnál mind a növekvő vízhiányt, mind pedig az esetenkénti olvadékvízárak szerepét igen komolyan kell venni!
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
