Közállapota, emberi viszonyai és egyáltalán a hangulata valahol félúton van egy posztkommunista rendőrállam rosszkedve, bizonytalansága, kiszolgáltatottsága és egy arab ország laza, nyüzsgő, forgalmas, színes élete között

Egy város, melynek talán legfőbb látványossága az Ararát jellegzetes, jégsapkás csúcsaira nyíló, káprázatos és megunhatatlan panoráma. A Hegyre, amely a világ örményei számára a legfontosabb szimbólum: a szülőföld, a hovatartozás és összetartozás egyetemes jelképe. Az Ararát, amely bár karnyújtásnyira magasodik a város fölé, mégis elérhetetlen. Elérhetetlen, hiszen a lezárt török–örmény határ túloldalán fekszik. Ott, ahol 1915–1917 között sor került a 20. század egyik első tömeges népirtására, melynek – becslések szerint – több mint egymillió örmény esett áldozatul. Elképzelni is nehéz ennél kegyetlenebb mindennapos emlékeztetést arra, ami nincs többé... És keresve sem találni ennél ideálisabb terepet egy etnikai földrajzi kutatómunkához

Baku hallatán néhány hónapja csak az Eurovíziós Dalfesztivál és a Compact Disco juthatott eszünkbe, most pedig a „baltás gyilkos” geopolitikai és etnikai földrajzi vaksággal kezelt ügye. Ennél azonban jóval többről van szó: Baku a világ legelső olajvárosa – mindennek következtében már történelmi távlatokban is szennyezett környezetű, ma is gyorsan növekvő, kétmilliós metropolisz a kaukázusi térség keleti felén.