Erősen párás, izzasztó levegő csap meg, ahogy kilépek a repülőgépből. A kifutópálya aszfaltja izzik a talpam alatt a szikrázó októberi napsütésben. A tikkasztó környezetben egyedül a parányi reptér épülete nyújt árnyékot és kellemes hőmérsékletet. Ellenőrzés híján azonban gyorsan magam mögött hagyom. Odakint hófehér, Dubajból vadonatújan behozott taxik és hatalmas, fekete terepjárók várakoznak az érkező utasokra és családtagokra. A Qeshm-szigetre érkezve határozottan úgy érzem, mintha átléptem volna az országhatárt. Egyedül a nemzeti lobogó és a repülőtér épületének falára felfestett, Khomeini és Khamenei ajatollahokat ábrázoló képek emlékeztetnek arra, hogy még Irán területén vagyok. Beléptem azonban egy varázslatos és igen különleges részére: egy kis Arábiába a perzsa óriásban…

A perzselő iráni Nap alatt, a tikkasztó nyári hőségben Iszfahán utcáin gyalogló látogató a megterhelő utazás után étkezőhelyet keres

Az Iráni Iszlám Köztársaságra sokan úgy tekintenek, mint a forradalmi fanatikusok országára, melyet csak és kizárólag a vallásos-ideologikus elvek és eszmék irányítanak. Ám a helyzet ennél jóval összetettebb és érdekesebb. Bár az idealizmus valóban jelen van a külpolitikai gondolkodásban, de a vezetők magatartását a gyakorlatban inkább a politikai realizmus irányítja. A Földgömb novemberi számában Iránról jelent meg egy cikk Ablaka Gergely tollából, aki műsorunk vendége.

Az Iráni Iszlám Köztársaságra sokan úgy tekintenek, mint a forradalmi fanatikusok országára, melyet csak és kizárólag a vallásos-ideologikus elvek és eszmék irányítanak. Ám a helyzet ennél jóval összetettebb és érdekesebb. Bár az idealizmus valóban jelen van a külpolitikai gondolkodásban – magukat tartják a világmindenség középpontjának –, de a vezetők magatartását a gyakorlatban inkább a politikai realizmus irányítja. Mindebben pedig meghatározó szerepű az ország földrajzi fekvése és alapvető alakító a közvetlen környezet