A mellkasomban érzem a hatalmas dörrenést, az ablaktáblák megremegnek, a szállásadó kutyája pedig egy szék alatt keres menedéket. Aztán pár perccel később, mint hirtelen jött hóviharban a vastag pelyhek, úgy kezd el hullani a „pernye” az égből. Szétterül a tájon és újabb réteget teríta hetek óta szürke por alatt sínylődő veteményesekre. A reggeli napfényt a Bromóból felböffenő gomolyagokból összeállt, szürke felhők tompítják. Az élet azonban csak egy pillanatra áll meg. A falubeliek tovább kapálnak, valaki rőszét cipel, a motoros suhancok pedig továbbra is ajánlatokat tesznek: pár dollárért olyan közel visznek az aktív vulkánhoz, ahol nem csak hamu, de forró kövek is hullanak...