Bár végtermékét ma már jobbára csak a nyári grillezés fűtőanyagaként ismerjük, a szénégetés rendkívül ősi mesterség. A kovácsok már évezredekkel ezelőtt is égettek faszenet, egy kisebb boksa termése akár 5-6 évig elegendő volt egy műhely működéséhez. Nagybani előállítása tüzelőanyag-igényes iparágak kiszolgálójaként alakult ki – a praktikumot szem előtt tartva. A szenítés során a fa elveszíti tömegének 3/4 részét, így sokkal könnyebben és olcsóbban szállítható, emellett ebben a formában a nehezen megközelíthető területek faállományának felhasználása is gazdaságossá vált. A vas- és ólomeszköz-készítés mellett a sófőzés és az üveg- és lőporgyártás is nagy mennyiségű tüzelőanyagot igényelt. A kovácsok és az élelmiszeripar egyes ágazatai (pl. olajütők) az előbbieknél jóval kisebb piacot jelentettek, de a faszenet évszázadokig használták a háztartásokban is – gondoljunk csak például a szenes vasalókra