Tűzföld. Ha Dél-Amerikában járunk, az elnevezés kapcsán ne vulkánokra, forróságra gondoljunk, de még csak melegre sem! A kontinens e legdélebbi területe a hatalmas, sokszor hetekig elhúzódó viharok hazája. Az Antarktisz és a Déli-óceán felől akadálytalanul áramló, hideg sarki légtömegek és a viharos erejű, sok csapadékot szállító délnyugati szél a Föld egyik legkeményebb, legemberpróbálóbb időjárású vidékét hozza itt létre. Az itthoni átlagos 600 milliméteres évi csapadék tízszerese is hullhat, és a nyári középhőmérséklet sem haladja meg a 10 celsiusfokot. A szigetek, csatornák, fjordok útvesztőjében azonban olyan kincsek rejtőznek, melyekért érdemes nekivágni az igencsak barátságtalan tengernek

A Tűzföldtől északra a Dél-patagóniai-jégmező jórészt befedi a Déli-Andok hegyvilágát, azonban a mérsékelt övezet legnagyobb jégborításának peremén meglepően merész formájú sziklacsúcsok emelkednek a magasba. A jégvájta tavak és a gleccservölgyek fölött, a hegyi tundra és a füves pampa találkozásánál két meseszerű sziklavilág is magasodik. Az egyik El Chalten jégbe zárt világa, híreshírhedt tornyaival: a Fitz Royjal és a Cerro Torréval. A másik megjelenésében eltérő, de ugyanúgy lenyűgöző: a Paine-csoport. Kis területű sziklabirodalom, rendkívüli gránitfalakkal-taréjokkal – és igencsak mostoha időjárással. Hegymászószempontból ez az extrém sziklamászás hazája. Hősies küzdelem, vagy emberi hasztalanság? Hegymászók a világ végén…