Hangos gyerekzsivaj tölti be a Talin jalkapallohalli szürke épületét. A szülők csendben szemlélik az eseményeket, a komor falak a pattogós edzői utasításokat visszhangozzák. Szombat dél van, és egyelőre nem sok jel utal arra, hogy bő egy óra múlva a legnagyobb finn rangadó, a Stadin derby veszi kezdetét: a HIFK és a HJK összecsapása...

Műfüves csarnok – A Talin jalkapallohalli főleg kupameccseknek ad otthont a téli szezonban, a HIFK hazai mérkőzéseit a közel 11 ezer fő befogadására képes Bolt Arénában játssza az áprilistól októberig tartó bajnokságban

Fotó: Fekete István

A körülmények sem azt sugallják, hogy életre szóló élményekkel fogunk távozni:

a Helsinki belvárosától jó félórás buszútra levő „aréna” mindössze 700 személyes (lelátó csak a pálya egyik hosszanti oldalán van), így az sem csoda, hogy a pályaválasztó HIFK néhány nappal korábban kitette a „megtelt” táblát.

Persze 20-szor ennyien is jegyet váltottak volna, ha a hagyományos helyszínen, a Bolt Arénában rendeznék a találkozót. Ám tél van, és az örök riválisok csak e hangárszerű csarnokban mérkőzhetnek meg.

Címererdő – A komor csarnok nemcsak messziről, de belülről is elég puritán, mégis családias hangulatú. Az egy szem büfében a meccs szünetében a HIFK női csapatának játékosai szolgálják ki a szurkolókat

Fotó: Fekete István

Látogatásunk fő oka, hogy a válogatott tavaly – nem kis meglepetést okozva – kijutott a részben budapesti rendezésű, aktuális Európa-bajnokságra, és testközelből szereznénk benyomást, hogyan élték meg mindezt a szurkolók. Kíváncsiak vagyunk, létezik-e finn csoda, vagy csupán annyi történt, hogy ezúttal a finneknek is kijött a lépés, és Fortuna annyi balszerencsésen végződő mérkőzés és sorozatban 32(!) elbukott selejtező után végre kegyeibe fogadta a Huuhkajatot (Fülesbaglyok).

A Vörösök – Büszkén feszítenek a HIFK szurkolói, akik több mint 40 évet vártak arra, hogy csapatuk visszatérjen az első osztályba (Veikkausliiga) és újra megmérkőzzön az örök rivális HJK-val

Fotó: Fekete István