1473-ban indultak el azok a fénysugarak, amelyeket az Orion-konstelláció alfája, a Betelgeuze bocsátott ki a fotózás pillanatában (amennyiben a csillag 548 fényév távolságát vesszük alapul)

Az aquaeductus kifejezés a római (művészet)történelemből sokaknak ismerős lehet, hisz így nevezték a római mérnökök által épített vízvezetékeket. A korszakkal foglalkozó művekben általában megtaláljuk a Nîmes közelében lévő Pont-du-Gard fényképét is. Így ha valaki Franciaország déli részén jár, általában fel is keresi ezt a (méltán) világörökségi helyszínt. Ugyanakkor nemcsak itt láthatunk ilyet, ha errefelé visz az utunk…

Apajon, a halastórendszer töltéséről távcsövezem a vagy száz párból álló, nyüzsgő szerkőtelepet. Az etetőcsónak nyomvonala mellett fészkelőket figyelem, mert ezek a madarak már megszokhatták az ember közelségét. Lassan, lavírozva elindulok a mellkasig érő vízben, hogy előkészítsem a leshelyet. A kiválasztott területen találok is a friss nádban egy tiszta öblöt, négy fészekkel. Felállítom a fotóállványt az objektívvel, közben a hangokat figyelem. Az ajándékozás jellegzetes hangjait. Azt jelzik: a nász elkezdődött!

Hajnalodik, a fagy lassan kúszik fel az ember hátán, de a mozgás és a látvány megéri. A Hegyközben vagyunk, a Zemplén szívében, egy családnál, akik mindig izgalmas célokkal és kalandokkal várják az arra tévedőt. Hajnal van Mikóházán,



a Miklós-tanyára tartunk. Hegyek között, völgyek között...