„Szamarkand, a legszebb arc, amit a Föld valaha is a Nap felé fordított. ” (Amin Maalouf: Samarkand)







Ha kimondom: Szamarkand, mintha valami bűvös varázsszót küldenék a levegőbe. Száll vele egy messzi, gazdag birodalom képe, nagy szemű perzsa arcok, aranyszínű kelmék suhogása, villanó talizmánok, csillogó kék csempés paloták, szerájok és minaretek, amelyek felett monoton és rendületlenül váltja egymást a tűző nap és a csillagokkal megszórt, itt réges-régen térképre vetett sötét égbolt

„Madárcsicsergéstől hangos…” Körülbelül minden második zöldövezeti ingatlan hirdetése így kezdődik. Márpedig akkor sokmilliárd forintra tehető a madarak értéke a városban. De a madarakat nem elég csak csodálni: védelmükért sokat tehetünk a településeken is, ahol persze konfliktus is akad

A skicc egyenes vonala merészen nyúlik a Duna fölé. Terasz, kilátó, talán egy röplabdapálya. Mindegy is. Álom, ha igazán szigorúak lennénk, nem is a legszebbekből való. Ahogy lapozom az egyetemi hallgatói terveket, amelyek Észak-Komárom új Duna-partját lennének hivatottak megalkotni, a realitás legcsekélyebb támaszát sem látom. Mintha Bilbaóban lennénk, vagy Párizsban. De lehet, hogy a hallgatóknak van igazuk.







Aztán bent ülök a kikötői hivatal könnyezőpálmás irodájában. Ez is bárhol lehetne. Műanyag ajtók, műanyag kilincs, porfogó padlószőnyeg és az elmaradhatatlan íróasztal, amelyen egy hatalmas monitor vitorlája védi a dolgozót a belépő tekintetétől

Lassan kígyózik az M1-es autóút az Örmény-felföld szétáradó lankáin, hogy végül elérje a szomszédos Grúziát. A hómentes időszakokban nemcsak az úthoz közel pihenő békászó sasokban, vagy a tavaszi virágszőnyeggel fedett táj szépségében gyönyörködhetünk. A forgalmas úton, ahol a kamionok is gyakori vendégek, előfordul, hogy fiatal sírollerezőkbe botlunk, akik elszántan róják a kilométereket a mellettük elhaladó, alig lassító járművek között. Ők mind a közeli Ashotskban élő Mikayelyan házaspár növendékei, akik nem csupán az örmény sífutó-válogatott edzői, hanem évtizedek óta tanítják a környék fiataljait a síelésre, a sport iránti szeretetre

Az egyik legkarakteresebb angol táj. Hegyes-dombos vidékét egykor gleccserek csiszolták, így némi északias beütéssel is rendelkezik, de azért ez még nem Skócia, annál lényegesen szelídebb. Mészkövön (mészkőben) kialakult formái miatt az angol karsztkutatók Mekkája. Megfordultak földjén római légiók, kelta és viking harcosok egyaránt. A középkori trónviszályok során került Yorkshire zászlajára a fehér rózsa. „Igazi” lakói azonban a kisemberek, akik yorkshire-i tájszólásban beszélnek, Yorkshire pudingot esznek, yorkshire terriert tartanak

A hatalmas ecuadori vulkán neve nem véletlenül vált költői képpé. Én is megkaptam középiskolában egy tanáromtól, hogy amit csinálok, az már a szemtelenség chimborazója. Erős hangsúllyal, fonetikusan: csimborasszója. Érdekelni is kezdett tevékenységem szélsőségességének egzotikus nyomatékosítója

A fátyolos nőszirom (Iris spuria) elegáns virág, amely májustól júniusig bontja szirmait. Kecses növény: akár 80 cm magasra is megnő, virágai liláskék árnyalatokban pompáznak, ritkán még hófehér egyedekkel is találkozhatunk. A szirmok alsó leplei sárga foltokkal tarkítottak, amelyeknek ibolyás erezete különösen díszes megjelenést kölcsönöz

Tavasszal és nyár elején a galaxisoké az égi főszerep. A Tejút csillagködösségei ilyenkor jellemzően a horizont közelébe süllyednek, és az égen olyan területek is előtűnnek, ahol könnyű a messzibe ellátni, hiszen nem állja látóirányunk útját saját csillagvárosunk. Ha ilyenkor a távolba tekintünk, más csillagvárosokat fogunk megpillantani, távoli galaxisokat, amelyekben az a szép, hogy mindegyik más és más, és mivel sokan vannak, a változatosságuk szemkápráztató