A Visegrádi-hegységben, a Két-bükkfa-nyereg közelében, az avarban fekve próbálom lefényképezni a Római úton található egyik követ, amelybe félreérhetetlenül vályút mélyítettek az évszázadok során a szekerek. Lenyűgöző látvány, szívdobbantó érzés: mintha magával a történelemmel találkoznék az erdő közepén! Lelkesedésemet szemmel láthatólag nem is érti pár terepfutó, akiknek valószínűleg én magam is csak egy pluszakadály vagyok

Ónos eső a Börzsönyben. 2014. december elseje, csillog a mindent beborító jégpáncél. A meteorológiai tél első napján az időjárás az egyik legveszélyesebb „fegyverét” veszi elő arzenáljából. Sok mindennel szemben – legalább is elvben – tudunk védekezni, de az ónos eső nem tartozik ezek közé. Ezúttal is a víz az úr, még szilárd halmazállapotában is. Azt nem tudjuk, hogy idén megismétlődik-e az ónos eső pusztítása – de a következmények összefoglalására már megérett az idő…

Az „őserdő” szó hallatán többnyire a trópusok érintetlen vadonjai, esetleg a végtelen tajga jut eszünkbe. Európa egykorvolt őserdeit legfeljebb a földtörténeti képeskönyvek lapjain tudjuk elképzelni, pedig utolsó töredékeik ma is léteznek; némelyikük félnapos utazással hazánkból is elérhető…