A tengerparti mamutfenyők létezése nemcsak földtörténeti szempontból különleges. Kevés olyan természeti kincs van Földünkön, amelynek esetében élesebben állna szemben egymással az erőforrásként való kiaknázás igénye és a megőrzés szándéka. A világ alighanem legfenségesebb erdeinek mára mindössze 3 %-a maradt fenn eredeti állapotában. Történetük mégis sokat segíthet abban, hogy más erdők működését, védelmét és a bennük folyó gazdálkodás lehetőségeit jobban megérthessük

Afrika: a modern ember ősforrása – állítják ma széles egyet­értésben a kutatók. Mégis furcsa ellentmondás, hogy származásunk helyszíne, Afrika belsejének feltárása viszonylag későn indult meg, és – elsősorban ökológiai szempontból – ismereteink még ma is hiányosak. Fekete-Afrika tengerektől távoli szívét természeti adottságai sokáig elzárták az európai hódítók kíváncsi szemei elől: északon a Szahara áthatolhatatlan sivataga állta el az utat, a keleti és nyugati partokon pedig a védett öblök hiánya és a sűrű mangroveerdők akadályozták a hajók kikötését.

Az „őserdő” szó hallatán többnyire a trópusok érintetlen vadonjai, esetleg a végtelen tajga jut eszünkbe. Európa egykorvolt őserdeit legfeljebb a földtörténeti képeskönyvek lapjain tudjuk elképzelni, pedig utolsó töredékeik ma is léteznek; némelyikük félnapos utazással hazánkból is elérhető…

Borneó szigetének északi partjainál roppant gránitmaszszívum emelkedik a környező hegyek fölé. A 4095 méteres Kinabalut az idők hajnala óta tisztelet övezi. Meredek oldalán felfelé kapaszkodva nem csak a fullasztó, magashegyi párától áll el a lélegzet, hanem a trópusi hegyóriás gazdag élővilágának különös teremtményeitől is…

A repülőgép gyorsan fúrja előre magát a felhőtornyok között. A sűrű párát az odalent elterülő esőerdő sóhajtja fel magából nap mint nap. Oldalt a Kinabalu-hegy magasodik a felhőtakaró fölé, valahol alattunk pedig egy orrszarvú küzd a túlélésért. Puntung…