Van, aki szöges ágyon fekszik, más évek óta magasba tartja a karját, akad, aki napokra elásatja magát. Guruk, szentek, szádhuk, fanatikus rajongók, zarándokok, vallási vezetők vagy csak mindennapi hívők tömegesen jönnek ide. Van, aki napokig utazik, más hetekig gyalogol, és akad, aki hónapokig itt marad. A legtöbbjük legalább egyszer alámerül a Gangesz vizébe, hogy megtisztítsa magát karmájától. Énekelnek, táncolnak, imádkoznak, hallgatják a tanítást – és meditálnak. A 2013-as Kumbh Melára több mint 100 millió látogatót vártak…

Hmm, milyen finom is ez! Valahogy ezzel az alaphanggal szemlélődik az ember Indiában. Ez a belső hang szólal meg, amikor beleharap a kemencében sült lepénybe, a rotiba, vagy elkezdi kanalazgatni a friss tejből készült, házilag oltott joghurtot, mit sem szólva az indiai konyha egyéb finomságairól. És ugyanez a belső hang viszi újra és újra Indiába az utazót. Ó, milyen finom is az a sok édes élmény, tanítás, amit az örökkön-örökké kíváncsiak hazahozhatnak onnan! India végtelen hosszúságú és határtalan békét adó üzenete az elbeszélő tollára kívánkozik…