A Kreml vezetése egy olyan katonai konfliktusba sodorta bele Oroszországot, amelyből egyelőre nem látszik a kiút. Sőt, már szinte általánosnak tekinthető a napi sajtóban az a vélekedés, hogy Ukrajna sorsa nem a katonai erőviszonyok, hanem sokkal inkább Oroszország belső erőviszonyainak, az abban esetlegesen bekövetkező változásoknak a függvénye. Oroszország egyre komolyabb diplomáciai elszigetelődéssel kénytelen szembenézni, ráadásul a gazdasági szankciók hatásai is sokkal mélyebbek, mint amire a Kreml eredetileg számított. A szuverén állam, Ukrajna elleni orosz invázió óriási nemzetközi közfelháborodást váltott ki, így marketing megfontolásokból rengeteg globális márka is elhagyja az orosz piacot. Ebben az írásban Oroszország belső viszonyait vesszük górcső alá földrajzi szempontokból, amely az olvasót segítheti eligazodni a mostani és a jövőbeli hírek áradatában.

Senki sem gondolta volna igazán komolyan, hogy a Kreml vezetői valóban meglépik Ukrajna invázióját. Sokáig úgy tűnt, hogy Putyin hidegháborús rutinnal és hideg fejjel packázik a Nyugattal és szorongatja a Nyugat felé orientálódni próbáló Ukrajnát. Egészen az invázió kezdetéig úgy tűnt, hogy minden az 1945 óta jól ismert mederben zajlik: erőfitogtatás, idegek háborúja, ahol az ágyúk nem dörögnek, legalábbis Európában nem. Február 24-én hajnalban azonban egy teljesen új európai, sőt, globális geopolitikai helyzetre ébredtünk, amit azért lenne hiba hidegháború 2.0-nak nevezni, mert ez a helyzet annál sokkal forróbb.

A legendás Donbasz-régióban – melynek kialakulását Donyeck központtal a környék szénvagyona tette lehetővé – két kis marionett-„népköztársaság” jött létre a szemünk láttára

Ukrajna önazonosságának gyökerei… Az 1990-es évek elején a Moszkva–Budapest-vonaton utazva csendes magányomat a fülkémbe berobbanó balalajka-zenekar három tagja törte meg Kijevben