Kezemben egy ócska térképpel gyaloglok: nagyjából a belvárosban kellene lennem, hacsak nem rontottam el a metrómegállót. Az óriási sugárutakat hatalmas portálú boltok és éttermek szegélyezik, a lámpák égnek, a bejáraton ott lóg az open felirat. Az üvegvitrinekhez közelebb hajolva, mintha árnyak suhognának. Keresem a helyem, sarokról sarokra bandukolva várom, hogy befordulva megleljem a nyüzsgő belvárost, a city centert: aktatáskával rohangáló hivatalnokokat akarok, szónokokat és tüntetőket, sürgölődő városlakókat szeretnék látni. Hiába…