Gumicsizmám talpa nyöszörög a hullámosra fagyott jégrétegen. Mellette a víz dühödt morajlása és a szánkóink talpából kiálló szögek jég-selymet sértő karcolása zajong... Szombat reggel nyugodtan ültem a pizsamámban, amikor megcsörrent a telefonom. Irimiás Balázs, a Csoma Szobája Alapítvány kuratóriumi elnöke volt az. – Figyelj, Panni! Sonam hívott, hogy kijön a hegyek közül Lehbe, és mehetnétek a télen befagyott Zanszkár-folyón. – Oké, mikor? – Hát, úgy 3 nap múlva. Kedden már a repülőn ültem... Azt mondják, hogy a spontán kialakult programoknak van a legjobb vége. Január közepén, –16 °C-ban, egy 20 kilós hátizsákkal a hátamon, a befagyott folyón sétálva ezt még nem feltétlenül éreztem át, de el kell ismernem, hogy erősebb és boldogabb ember lettem, miután hazajöttem...

Kőrösi Csoma Sándor a mai napig az egyik legszerényebb, legkevésbé megosztó, legkevesebb indulattal, ugyanakkor a legnagyobb megszállottsággal kutatott és rajongott figurája lenne a „Világraszóló Magyarok Klubjának” — ha lenne ilyen társaság.
A Csoma Szobája Alapítvány nagy feladatot tűzött ki magának: amellett, hogy tudományos igénnyel próbálja feltárni a nagy utazó életének himalájai nyomait, az elmúlt öt évben zanglai lakhelyének műemléki helyreállítására szervezett mentőakciójával folyamatosan hozzájárul a Zanglai Királyi Palota megújulásához, ahol Csoma feltételezett szobácskája található.

Vendégünk Irimiás Balázs a Csoma Szobája Alapítvány kuratóriumának elnöke. Az alapítvány nem csak Kőrösi emlékének ápolását, de vélt lakóhelyének felújítását is felvállalta. Önkéntesek segítségével ma már a zanglai gyerekek oktatását segítő solár iskolák felépítését támogatják pénzzel és munkával.