Kőszeg, forró nyári délután. A jegeskávéban gyorsan olvad a vaníliafagylalt az Írottkő Hotel teraszán. Szemben a Jézus szíve templom felállványozott tornya tör az égnek, aztán ott a tejivó, a pékség, majd a kávézók és fagyizók sorakoznak, éppen úgy, ahogy tíz éve, amikor utoljára itt üldögéltem. Ahogy most, akkor is Biegót vártam.

Állandóság egy változó világban

A kőszegi látkép nem sokat változott, a világ annál inkább. Ha anno 2015-ben valaki fellebbentette volna a fátylat bolygónk következő évtizedéről, valószínűleg fuldokló nevetés fogadja, esetleg jeges verejték fut végig az ember hátán. A világjárvány karanténba kényszerített minket, és nyomában átalakult minden: munkavégzés, társas kapcsolatok, turizmus, vendéglátás. A közösségi média térhódítása még inkább elszigetelte egymástól az embereket, tovább torzította valóságképünket. Nem győzzük a fejünket kapkodni egy háborúk kísérte felbomló világrend, vagy épp a mesterséges intelligencia korábban elképzelhetetlen térnyerése láttán. Ezekhez képest a globális népvándorlás és az egyre szélsőségesebbé váló időjárás problémája szinte elhanyagolhatónak tűnik, ezekkel legalább előre számoltunk.

Ezért is olyan megnyugtató, hogy a bicikliről lepattanó Biego pontosan azzal a kedves mosollyal üdvözöl, amivel már 10 éve is lefegyverzett. Ősz hajszála több van, az igaz, és amikor átölelem, kerek pocakjáról szinte visszapattanok. De ugyanazzal a keleties kiejtéssel hív „Kocsány”-nak, mint régen, és ugyanolyan finom pizzákat és kebabokat kínál az éhes vendégeknek a főtér szerves részévé vált Kársz Kebab étteremben. Ha nem finomabbakat! A „Kocsány kedvence” pizza azóta is az étlapon van, bár a juhtúrós feltét még mindig nem a favoritom. S bár a változatlanság látszata biztonságot nyújtó, kellemes érzés, a valóság az, hogy Biegóék élete is fenekestől felfordult A Földgömb magazinban való legutóbbi szereplésük óta.

Fotó: Kocsány Kornél
A nagy szenvedély: a pizza Heves természete mögött e mosolygós kedvességet látom a valódi arcának

Elmúlás

Eleinte minden jól alakult, az üzlet egyre jobban pörgött. Édesapja továbbra is a húsok előkészítéséért, édesanyja az üzletvezetésért és a kebabért, Biego a pizzákért és a népszerűségért felelt. Közösen varázsoltak egyedi hangulatot a hozzájuk betérőknek.

A Földgömb magazinban való debütálásuk után Biego tévé- és rádióműsorokban is szerepelt, így nemsokára már az ország minden részéről csodájára jártak a Kársz Kebabnak. Ekkoriban találkozott élete szerelmével, Renivel is, aki azóta az üzletben is hűséges társává vált – még ha ez nem is szerepelt a tervei között.

A problémák a Coviddal kezdődtek. Mint mindenki mást a vendéglátásban, őket is térdre kényszerítette a kijárási tilalom, a turisták hiánya és az évekig elhúzódó, kiszámíthatatlan üzleti környezet.

A család összetartása és elképesztő szívóssága azonban átlendítette a vállalkozást a nehéz időkön. Csakhogy közben Karina, a Kársz Kebab lelke, Biego édesanyja és sok-sok kőszegi kisgyerek „nagymamája” megváltozott. Egyre többször hagyott ki az emlékezete, energiája alábbhagyott, gyakran panaszkodott fejfájásra. Sok-sok orvosi látogatáson voltak túl, mire kiderült a valódi, félelmetes ok: egy rosszindulatú agydaganat. A következő év életük legnehezebb időszaka volt. A sikeres műtétnek és az emberfeletti családi támogatásnak köszönhetően Karina életét sikerült meghosszabbítani, de ez az esztendő így is életük legnehezebb időszaka volt. Az elkerülhetetlen vég azután számtalan következménnyel járt.

Fotó: Kocsány Kornél
A munka egyben örömforrás – A pizzatésztával úgy játszik, mint koktélmesterek a poharakkal. A minőség persze az első, minden pizzának tökéletesnek kell lennie. Ha nagy ritkán egyet elront, komoly energiákkal lehet csak visszahozni az életkedvét. De ha ez sikerül, igazi fesztiválhangulat lesz a Kársz Kebabban. Szól a trombita, szállnak az illatok, hevesen dobban a szív...
Fotó: Kocsány Kornél
Fotó: Kocsány Kornél

Újrakezdés másképp

Karina hiánya és a megváltozott hangulat miatt a hely sokat veszített szelleméből, és ez meg is látszott a forgalmon. Voltak szerencsére olyanok is, akik a legrosszabb időkben is őket választották, amiért Biegóék máig végtelenül hálásak. Több, mellettük működő, népszerű vendéglátóegység (mint pl. a Portré és a Stella) vezetősége is rengeteget segített nekik, ami szívet melengető, már csak azért is, mert ebben az iparágban ritkán támogatják egymást a versenytársak.

Édesanyja elvesztésével Biegónak végérvényesen fel kellett nőnie. Az üzletvezetés is az ő kezébe került, és nemcsak a vállalkozásban, hanem a családban is be kellett töltenie azt az űrt, amit Karina hagyott maga után. Ebben óriási segítségére volt Reni, aki nemcsak érzelmileg támogatta, de nagy döntést hozott, és beállt Biego mellé a vállalkozásba. Most ő készíti a kebabokat a bevált recept alapján, és tesz meg mindent azért, hogy az üzlet zavartalanul működjön.

A történtek hatására több dolgot is átértékeltek. A veszteséget megelőző közel 20 évben egyetlen nap sem telt munka nélkül, mert a család a kivándorlás hányattatásaival töltött évek után úgy érezte, nem engedheti meg magának, hogy akár egy percet is pihenjen. Biego mára belátta, hogy az állandó robotolás komoly lelki és fizikai következményekkel járt. Édesanyja – emlékszik vissza – betegsége alatt egyszer rá is szólt: „Úgy akarod végezni, mint én?”

Mára eldöntötték, hogy minden héten tartanak egy szünnapot, amikor csak magukkal foglalkoznak. A tragédia ráébresztette őket, hogy a felszínes dolgokra kár időt pazarolni, ezért egyre nagyobb gondot fordítanak a valódi értékekre és a tartalmas, építő jellegű kapcsolatokra. Szereplési vágy ide vagy oda, vége a mindennapos posztolásnak, Biegónak elege lett az álarcokból – ahogy ő fogalmazta meg. Mindezek ellenére továbbra is egy energiabomba, harsány, extrovertált természete egész Kőszegen ismert. A hét lezárását vasárnap este közös iszogatással ünneplik, szerdán és vasárnap pedig a környék nagy örömére kenyeret is sütnek – legendás kovásza az egész országot bejárta már. Legújabb projektjében a hozzájuk betérőket bátorítja arra, hogy készítsenek rajzokat környezetükről, amelyeket azután a követőivel is megoszt.

Fotó: Kocsány Kornél
Integetős macska – Japánból – Utazásaim alkalmával Biego mindig megkér, hogy hozzak neki valami apróságot. Ezeket aztán kiteszi a pultba a sok egyéb relikvia mellé

Hazatalálás

Jövőbeli terveiről így vall: „Egyik legnagyobb célom, hogy a következő években továbbra is kemény és tudatos munkával elérjünk egy olyan anyagi helyzetet, hogy végre tényleg hátradőlhessünk.” És azután? – kérdezem. „Az étterem megmarad, pizzát életem végéig sütni akarok, ez a legnagyobb szenvedélyem. De Renit el akarom vinni egy csomó helyre, például Görögországba. Az Égei-tengerben szeretném áztatni a lábamat, miközben örmény konyakot kortyolgatunk, és kiélvezzük a jól megérdemelt pihenést.”

Hogy Biego nem jutott el a tengerig, talán érthető, az már kevésbé, hogy a mai napig nem kapta meg az állampolgárságot annak ellenére, hogy évente folyamodik érte.

A bő harminc itt töltött év után pedig megérdemelné, hogy végre teljes mértékben otthon érezhesse magát Magyarországon. Ahogy azt is, hogy a közel három évtizedes távollét után, immár felnőttként visszalátogathasson szülőhazájába, Örményországba. Amíg e vágyak beteljesednek, örüljünk neki, hogy Kőszegen változatlanul működik, és finomabbnál finomabb ételekkel várja a látogatókat a Kársz Kebab. Aki nem hiszi, járjon utána, vagy lapozza fel A Földgömböt 10 év múlva, a következő vizitem alkalmával.

Fotó: Kocsány Kornél
Reni és Biego Hosszú évek óta együtt, szoros egységben. A titkuk: elfogadás, kompromisszum, sok-sok munka és feltétlen szeretet