Nagymamám fenti szavai jutnak eszembe minduntalan dubaji kulináris kirándulásunkon. Bár lapunknak nincs gasztrorovata, mégis egy úti cél megismerése sosem teljes a helyi ízek megtapasztalása nélkül. (A Földgömb Íz-világ különszáma is ennek szellemében készült 2010-ben.) Dubajban viszont egyszerre tehetünk ízutazást a világ számos országába néhány négyzetkilométeren belül
A külföldi konyhák sokáig olyannyira uralkodóak voltak, hogy a helyi ételek teljesen kiszorultak a kínálatból. Az első színvonalas, helyi specialitásokkal foglalkozó étterem, az Arabian Tea House csak 1997-ben nyitotta meg kapuit a számtalan nemzetközi ételkülönlegességet kínáló társa után.
Ali Al Rais, az étterem alapítója gyöngyhalász családból származik – mint itt sokan az idősebb generáció tagjai közül. Az olajiparban kezdte, de hamar a repülés felé kanyarodott pályája, majd számos légtársaságnál dolgozott vezető beosztásban. Kalandos éveket töltött az Egyesült Államokban, Indiában, Pakisztánban, Hongkongban, Egyiptomban, Sri Lankán és a Fülöp-szigeteken. Húsz év után aztán hazatért, és a régi belvárosban álló, egykori gyöngyhalász házban indította el családi éttermüket...
Esélyünk sincs kiválasztani a menüből azt, amit rendelni szeretnénk, Ali már hozatja is a kóstolót az arab előételekből, majd a főfogások érkeznek sorra.
„Az igazi arab ételek csak 2-3 összetevőből állnak. Nagyszüleink nagyon egyszerűen éltek, a helyben termő néhány alapanyagból kellett elkészíteni a napi élelmet. Fokhagymát például egyáltalán nem használunk, még a humuszhoz sem, hiszen az csak később érkezett e vidékre.” – mesél Ali szenvedélyesen az arab konyháról és kultúráról, miközben az asztal közepére helyezett finomságokat tunkoljuk a lepénykenyérrel.
Az Arabian Tea House-nak ma már több étterme is van, a stafétát pedig fia veszi át hamarosan. A főzőcsatornák sztárjai állandó vendégei a helynek.
Az Amelia Étterem a Burj Kalifa szomszédságában már sokkal inkább tükrözi Dubaj pompáját. A Bejrutból indult étterem perui–japán konyhája pedig egészen páratlan ízeket tár elénk. A hely nevét Amelia Earhart, a repülés egyik úttörője ihlette, aki első nőként repülte át az Atlanti-óceánt. Utolsó kalandos repülése – föld körüli útja során egy csendes-óceáni szigetre vezetett, ahová soha nem érkezett meg.
Az étterem belső kialakítása is olyan, mintha egy 21. századi Verne-film díszletei között lennénk. Nem meglepő, hogy az ételek is legalább olyan látványosak, mint amilyen ízletesek. A hollywoodi hangulat jobban igénybe is veszi a betérő pénztárcáját – főleg, ha wagyu steaket rendel.
A Salvaje étterem és bár a japán konyhaművészet remekein kívül kilátásával és elegáns, dzsungelt idéző enteriőrjével is lenyűgözi a vendéget. A látvány pompás: a pálmafás sétány fölé a Burj Kalifa 828 m magas épülete magasodik.
A belváros zsúfoltságától távolabb, egy jellegtelen, modern épület rejti a világ egyetlen Michelin-csillagos indiai vegán éttermét az Avatãrat. A küszöböt átlépve a nyugalom oázisa várja a vendéget. A gyönyörű, ám falatnyi méretű fogásokat szemlélve felmerül a kérdés: végül vajon jóllakunk-e? A 15. fogás után azonban már lazítani kell a nadrágszíjon. A három órás szertartás végére – mert vacsorának nevezni az itteni étkezést olyan lenne, mintha Michelangelót kőműves-szobafestőnek csúfolnánk – minden érzékszervünk ujjong! Nehéz eldönteni, hogy a szemet vagy az ízlelőbimbókat kényeztették-e jobban?! A látvány páratlan, az ízek még az indiai konyha szerelmeseinek is tele vannak meglepetéssel.
Bár Dubaj leginkább felhőkarcolóiról és a luxusról híres, de a konyhaművészet szerelmeseinek sem kell csalatkoznia. A szédületes ütemben fejlődő metropolisz mágnesként vonzza a betelepülőket, mint korábban London, Párizs vagy épp New York. Ők pedig hozzák magukkal kultúrájukat, ételeiket – abból is a legjobbat!
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
