Egykoron harcosok voltak: gyermekkoruk – talpas katonaként – több éven, akár évtizeden át a bokros-fás erdei vidéken telt, állandó összecsapásokban és menekülésben. Akaratukon kívül, tizenévesen lettek gerillák, s így hazájuk ellenségei az önmagával háborúzó országban, Ugandában.

Az aranyszínű, rézből feltekert spirálékszerek megvillannak az afrikai napban. A száraz tanzániai szavannán barabaig asszonyok és gyermekeik őrzik szarvasmarháikat az egyik túlhasznált legelőjükön. E kép pár évtizeddel ezelőtt még egészen máshogy festett volna: a barabaigok évszázadokon át zebuk tartásából éltek.

Brahma – minden hindu istennek közül a legősibb – lótuszvirágot ejtett le az égből. A virág három, különálló sziromként ért földet, melyek közül az egyik szent forrást fakasztott a sivatagban. Az erecske később tóvá duzzadt, és köréje épült a hinduk egyik legszentebb városa, Pushkar. A szanszkritül lótuszvirág jelentésű település az indiai zarándokhelyek királynője.

Amikor a reptérről taxival a városba hajtva a sofőr meglátja tanácstalanságomat és elkéri tőlem a kiürült kóláspalackot, egyszer csak megértek valamit Indiából. India ezer arcából egyet...