A leesett hó napokig nem olvadt el. Eszünkbe jutottak az édes ünnepek, amik széppé varázsolják a dermesztő hónapokat: a karácsony illata, a mézeskalácsé, a fahéjé, a forralt boré, a narancsos étcsokié. Hát a fenyő illatára emlékezünk-e még? És a hideg hóéra a téli reggeleken? Vagy a téltemető...
Vajon hogy kerül egy 34 méteres sziklaszirt a Pesti-síkságra? Ami ráadásul a Keleti-Kárpátok Hagymás-hegységében magasodó Egyeskő „testvére”? Mióta és miért tornyosul a Városliget szélén, a vasúti vágányok és az állatkerti kifutók fölött? És vajon mit rejt a mélye?
Miközben jóformán nincs ember, aki ne látott volna villanyoszlop vagy kémény tetején büszkén fészkelő gólyapárt, a pompás gázlómadár sötét tollú rokonáról sokan azt sem tudják, hogy létezik. Mentségükre legyen mondva, a fekete gólya korántsem olyan gyakori, és abban is különbözik fehér társától...
A teve az egyik legmókásabb jószág. Olyan öntudatosan és akkora önbizalommal vonul előttünk, mint „aki” már a Világszépe-verseny meg nyerésén is túl van. Mégis egy kocsit kell húznia, málhás szamárként dolgoznia. Akár kellemetlenül is érezhetné magát igazságtalan helyzete miatt, mert „őt” akár...
