A 70 milliós lakosságú, Magyarországnál 25-ször nagyobb alapterületű Kongó roppant izgalmas helyszín. A cikk szerzője egy fotóművésztől hallott először egy Alsó-Kongó megyében élő szektáról. Úgy tartották, a tagok „zsákruhában járnak, hosszú szakállt viselnek, testüket pedig fehérre festik”. Ennyi volt az összes információ a titokzatos közösségről, egy európai számára egyébként is ismeretlen országban.

„Kongóban minden lehetséges!” – tartja a mondás, és aki valamelyest kiismeri magát a közép-afrikai országban, jól tudja, hogy ez így igaz. A 70 milliós lakosságú, Magyarországnál 25-ször nagyobb alapterületű Kongó roppant izgalmas helyszín. Az Afrika-járók is egyetértenek abban, hogy más, mint a környező országok. „Vadhajtás”: hangos, kaotikus, lüktető, rendkívül ingerdús környezet. 2004-óta rendszeresen visszatérek ide, összesen több mint két évet töltöttem már itt, de nem telhet el nap anélkül, hogy este ne hangozzon el: „Nem fogod elhinni, mi történt ma!” Minden nap egy megismételhetetlen, hihetetlen történetet hordoz, amely rendszerint a vallással, a spiritualizmussal, a természetfelettivel és a mágiával függ össze

Két hónapos antropológiai-fotográfiai vállalkozásunk során Magyar László, 19. századi Afrikautazó nyomába eredtünk. Utunk célja Angola és Kongó jelenkori társadalmi-környezeti állapotának és jelenségeinek dokumentálása a Magyar László által több mint másfél évszázada bejárt területeken. A szigorúan egyszeri belépésre jogosító, egy hónapos angolai vízum miatt dinamikusan haladtunk: 7000 km-t tettünk meg a magyar felfedező nyomában, majd a noqui határátkelőnél a Kongói Demokratikus Köztársaságban folytattuk a menetet, ahol Magyar László 1848-as útját követtük…