Némi segítséggel hamar rátaláltunk az Adria partvidékén húzódó Dinári-hegyvidéken végighaladó Via Dinaricára. Az 1340 km hosszú túra 45 szakaszból áll, és több mint 100, a nemzeti hegymászó-szövetségek által fenntartott menedékház áll mellette. Így hát Horvátországot vettük célba, de itthon merőben érthetetlen módon nem elsősorban a tengerpartot...

A hosszú távú túra horvátországi szakasza számos igen látványos, nevezetes, védett területet érint: áthalad például az Északi-Velebit, a Paklenica és a Biokovo Nemzeti Parkokon. De tapasztalataink szerint a nemzeti parkok közötti szakaszok is szinte érintetlen terepen futnak. A Dinári-hegyvidék nehezen járható karsztfennsíkjának dolinái, víznyelői és szirtjei távol tartották az erdőgazdálkodást, ezért Európában páratlan, nagy kiterjedésű, sok helyen érintetlen bükkösök és fenyvesek találhatók errefelé. A vízzel és infrasruktúrával jól ellátott stubai túra helyett egy vízszegény, étkezést nem biztosító menedékházakkal ellátott terepen indultunk kisgyerekes menetre. Ám az még az éjszakai újratervezésnél feltűnt, hogy a megcélzott menedékházak neves, kortárs horvát építészekhez (is) kötődnek – jólesően egyszerű modernségükkel azonnal a karsztra csábítottak.

Rossijevo-menedékház

Az Északi-Velebit Nemzeti Park bejáratától 10 km-re, a Zavižan csúcs alatti menedékház parkolójától indulunk, és célunk az 1600 méteren, egy sziklafal tövében található Rossijevo-menedékház (belsőépítész Ivan Juretić).

Sziklabástyák alatt – Mészkőből emelt menedék a mészkőfalak lábához simulva. Nem kérked a méretével, célszerű, ráadásul ingyenesen használható

Hazánk fiának (legalábbis nekem) Horvátországról a napsütötte, meleg, párás, kopár, feketefenyőkkel beültetett, turistákkal zsúfolt adriai tengerpart és szigetvilág jut az eszébe. A Horvát Turisztikai Szövetség szerint tavaly 19,7 millió turista 110 millió vendégéjszakát töltött az országban, ebből a magyarok 3 milliót. Ehhez képest a hegyekben, 10 kilométerre a tengerparttól, szinte senkivel sem találkozunk. Erre már a Szövetség is rájött, és stratégiai tervében a „tenger és Nap” miatt érkező vendégeket az ország más részeinek a látogatására is próbálja rávenni.

Addig is, fent, a hegyen a bükkfák alatt, 22 °C-os, szellős félárnyékban jó tempóban tudunk gyalogolni, mert a jelzés a durva, tagolt, töbrökkel tarkított terepen komoly munkával, kőből szintbe rakott, két ember széles úton halad. A 145 kilométeres velebiti szakaszt Premužić-ösvénynek hívják. Első, 57 kilométeres szakasza 1930 és 1933 között Ante Premužić erdőmérnök és lelkes túrázó irányításával és hihetetlen munkával épült – a nagy gazdasági világválság idején, amikor az USA nemzeti parkjainak infrastruktúrája is megszületett!

Mellékhelyiség – Nem mellékesen kiváló panorámával jutalmazza az elmélkedni (is) érkezőket. A mindig sürgető odaút nyaktörőjellegét itt is épített ösvény enyhíti

Egyszerű, funkcionális – Minden van, ami egy menedékbe kell, strapabíró, egyszerű formában, Mivel a hely korlátozott, hatékony és modern kihasználása Ivan Juretić alapvető belsőépítészi tervezői feladata volt

Az összefüggő erdőkből az út helyenként pengeéles kőcsipkékkel szegélyezett karrmezőkre vagy vadvirágos rétekre fut ki. Aki szereti a málnát, itt a helye! Augusztus közepén megehetetlenül sok van belőle az erdők nyiladékaiban és a karrmezők árkaiban!

Kora délután érünk az igazi, hegyi szellemű menedékházhoz: egész évben nyitott, ingyenes, 8-10 ember tud benne aludni a hálózsákjában. A tetőről gyűjtött vizet egy, a házban található ciszternába vezetik, ahonnan vödörrel emelhető ki. Mivel drága kincs – tablettás tisztítás után –, csak ivásra és főzésre szabad használni. Épp nincs is sok belőle. Számolni kell vele, hogy az idény végére kifogyhat. A terasz és a ház melletti kőből épült mellékhelyiség a fenyőkkel csipkézett, mély karsztvölgyek feletti magas minőségű naplemente szemlélőhelye.

Zdrilo-menedékház

50 km-rel délebbre, a Baške Oštarije nevű, egyszerű hegyi turistaszállótól az Ivan Juretić tervezte, 1040 méteren található, 2016-ban épített menedékházhoz túrázunk. Mivel délebbre vagyunk, a terep is szárazabb. Itt a bükkösök már kicsit ritkásabbak, gyakran foltokat alkotnak, de azért sokat lehet árnyékban haladni.

Karsztvidéki kalyiba – A turistaforgalomra méretezett kialakítás, tájba illő forma, jó és környezetbarát anyagok, valamint a kiváló elhelyezkedés a záloga, hogy önálló vonzerővé is váljon az útvonaltervezés során

A ház két nagy töbör közötti gerincen ül. A kompakt és szép tervezés bagatellje. Hivatalosan tán 6 ember aludhat a belül faborítású, praktikusan padból ággyá origamizható bútorokkal, kályhával, napelemes szivattyúval, mosogatóval és LED-világítással felszerelt házikóban. Ez is egész évben nyitva, ingyenes és a tenger felé néz. Egyetlen szépséghibája, hogy a mellékhelyiséget a környék tetszőleges távolságban elhelyezkedő bokrai képezik. A ház felett található az 1165 méteres Ždrilski Kuk, amire 20 perces mászással lehet feljutni, és ezt érdemes a naplementéhez igazítani.

Meleg beltér – Nem szauna, hanem a kívülről-belülről Ivan Juretić tervezte menedék hívogató belsője. Otthonos, felhasználóbarát, ellenálló

Magashegyi album – Menedékház-épülési képregény is tartozik a házhoz. Bár az épület nem nagy, itt, mindentől jó messze, komoly szervezést igényelt az építkezés. Mindezt látva, a berendezésére is fokozottan ügyel

Toni Roso-menedékház

Ezután a Makarskai Riviéra fölé 1000 méternél is nagyobb falakkal tornyosuló, a tetőrészén víznyelőkkel szélsőségesen átlyuggatott Biokovo-hegység 1370 méteren fekvő menedékébe igyekszünk.

A tengerpartról egészen a legmagasabb csúcsig, az 1762 m-es Sveti Jureig egy nevezetes, ám gyenge idegzetűeknek nem ajánlott, egy autó széles (ezért rendszeres kitérőkkel tarkított, azonban alkalmanként tolatást igénylő), hajtűkanyarokkal bőségesen ellátott autóút vezet fel. Szakadékok szélén, töbörsorok között, sziklafalak oldalában haladunk, először autóval, aztán gyalog. A töbrök aljában valaha kemény munkával épített, mostanra gyakran gyomosodó veteményeskertek mutatják, hogyan próbáltak az itt élők az idők folyamán megélni e vízszegény, zord terepen.

Maximális kígyózás – Kígyókban és skorpiókban nincs hiány a Biokovóban (sem), de itt járművel is magasra juthatunk – egy vad szerpentinautózás árán. A gyalogtúrázás is kihívásokkal teli: a fennsíkot szinte teljesen beterítik a víznyelők, a kirándulások főként ezek peremén vezetnek

A menedék a Makarskáig leszakadó, 1300 méteres hegyfal peremén ül. Mivel a tengerpartról a kiváló kilátás miatt komoly a látogatottsága, itt napközben a helyi hegymászóklub által delegált felvigyázó őrködik (a hegyimentők által „öngyilkos cseheknek” nevezett embertípus nagyarányú előfordulása miatt, hiszen meglepően sokan jönnek szandálban, strandfelszerelésben magashegyi körülmények közé...). Összességében 100 kunát kell fizetni a házban alvásért: cserébe felszerelt konyha vár gázzal és vízzel. Sok a hely, tán 30 ember is megszállhat, igazi, öreg menedékház, megfelelő hangulattal. Aki pedig a millió csillagos, nagy teraszon akar aludni, alant a tengerrel, annak nem kell fizetnie.