Ahol évszázadokon át öszvérek húzták a Földközi-tenger vizének lepárlásával nyert sóval teli kocsikat, ott ma gazdag madárparadicsomot találhatunk Szardínián. Mindehhez még a sziget fővárosa, Cagliari határait sem kell elhagyni. Az egykori sólepárló medencék vizén, elhagyott ipari létesítmények és városszéli lakóparkok előtt rózsás flamingók lépkednek: a madarak az elmúlt évtizedek természetvédelmi intézkedéseinek hatására jelentős számban népesítették be a lepárlóból kialakított Molentargius Saline regionális parkot
Ha flamingókra gondolunk, általában mesés trópusi lagúnákban, egzotikus, sós tavakban képzeljük el a színpompás gázlómadarakat, miközben hatalmas csapatokban, méltóságteljesen haladva táplálkoznak a sekély vízfelületeken. Az idilli természetes élőhelyek mellett azonban egyes flamingófajok világszerte kiválóan alkalmazkodtak a tengerparti sólepárlók ember által kialakított körülményeihez is.

A flamingók fő táplálékát jelentő sótűrő rákfajok nagy mennyiségben fordulnak elő a lepárlómedencék magas sókoncentrációjú vizében, ami terített asztalként vonzza a rákokban található béta-karotintól rózsaszínűre színeződő madarakat. Feltehetően a már az ókorban üzemelő sólepárlókon is rendszeres vendégek voltak a rózsás flamingók.
Plinius is megemlékezett róluk „Naturalis Historia” című művében – igaz, akkor még mint egy drága és ritka ínyencség, a flamingónyelv forrásaként, melyet előszeretettel fogyasztottak lakomáikon a római előkelőségek.

Kétezer év eltelte szerencsére meghozta a szemléletváltást, és Szardínián a helyiek által csak „genti arrubiának”, azaz „vörös embereknek” becézett flamingók a sziget nagy becsben tartott és óvott jelképévé váltak.
Ennek jegyében a sziget legnagyobb flamingóélőhelye, a Molentargius sólepárló 1977-től a világszinten jelentős vizesélőhelyeket őrző Ramsari Egyezmény védelme alá került.
1985-ben aztán természetvédelmi okokból a sólepárlást is beszüntették az 1600 hektáros, komoly ipari infrastruktúrával rendelkező területen. Az emberi zavarás folyamatos csökkenése, az élőhely-rehabilitáció, majd a Molentargius Saline regionális park 1999-es alapításának hatására stabil költő és telelő flamingókolónia vetette meg hosszú, rózsaszín lábát a sós medencékben – amely azóta is Európa egyik legjelentősebb állománya. A park persze mindenkié, a flamingók mellett békében megfér még 229 egyéb madárfaj, de a futó, bicikliző, piknikező helyiek és a turisták is.


Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek