A felavatásom Ankarában történt: a sógornőm vitt el abba a több száz éves török hamamba, amelyet akkoriban látogattak. Kedden mentünk – az volt az egyik, nők számára fenntartott nap. A nyitvatartási időt ugyanis általában felosztják a férfiak és a nők között, vagy pedig két különálló fürdőhelyiséget alakítanak ki az épületben (ikerfürdő), amelyekhez külön bejárat nyílik.

A hagyományos hamamokban nem tartózkodhat egyugyanazon helyiségben férfi és nő, vendég és személyzet – ez a mai napig így van.

A belbecs a lényeg – Az egyszerű külső elrejtheti a kimunkált belsőt (Chefchaouen, Marokkó) kezdő oldalpár

A kinti világban megtapasztalt szemérmesség és láthatatlanság lehullott a benn tartózkodó nőkről, éppen úgy, ahogy magunk mögött hagytuk az utcai ruhánkat is az öltözőben, mielőtt beléptünk volna a fürdő szentélyébe.

A fesztelen mezítelenség és a rituális fürdőzés közben percről percre ismételt, hipnotikus erővel bíró mozdulatok mosták le nemcsak a külvilág szennyét, de a mételyező gondolatokat is.

Ott ültem a gőztől forró márványon az egyik falicsapnál, és nem számított más, csak az az újra és újra megtett mozdulat, ahogy a fémedény segítségével locsolgattam magamra a vizet – hol melegebbet, hol hidegebbet. Az egészen kicsi lányoktól az idős asszonyokig mindenki rutinosan mozgott ebben a közegben – a nyílt természetesség és a teremben uralkodó békesség érzése felemelő.

Tagolt belső tér - A nagyobb fürdőkben a fürdőteremből privát helyiségek, kis kamrák (halvet) is nyíltak, ahová külön el lehetett vonulni